2009. október 31., szombat

Fagyos, deres reggelre ébredtünk. Még jó, hogy behurcoltam este a maradék kint lévő dézsásokat.
Süt most már a nap, remélem szép időnk lesz-)))

Sütéssel kezdtem a napot, Szepykénél láttam ezt a morbid, de érdekes sütit.Gyorsan megsütöttem.
Legközelebb vékonyabbra kell formáznom, mert kicsit megdagadtak a sütőportól a boszorkány ujjak
A recept itt
Javaslom a kesztyű használatát, mert az ételfesték baromira fog. Aztán rájöttem,nem szedem le a körmöket és nem mártogatom, hanem ecsettel pingáltam "véresre" őket.




2009. október 30., péntek

Végül nem faragtam a tököt, hanem kifestettem. Esti kép róla






2009. október 27., kedd



Elkapott az alkotási kedv, készítettem egy őszi dekorációt az ajtó mellé.A sütőtököt talán ki is faragom.
Minden évben szoktam, teszek bele mécsest és esténként meggyújtom.
 Nem a halloween ihlet, csak egyszerűen tetszik, hangulatos.




Ha valaki kedvet kap a faragáshoz, néhány ötlet hozzá:







és egy pár művészi alkotás

2009. október 24., szombat

Elkészült ma a vágyott halászlé!
Istenem,én úgy teleettem magam-)))  A képen is látszik, hogy gőzőlög, de ez engem nem tartott vissza.



És még desszert is készült, karamelizált almás rétes, vajas tésztából, vanilia fagyival.
A vajas leveles tésztát már régebben megcsináltam, a mélyhütőben volt eddig.
A kiolvasztással történt egy kis malőr. Nem állítottam be a mikrón a olvasztáshoz szükséges adatokat, gondolván csak egy pillanatra teszem be. Aztán valami elvonta a figyelmem és a tészta felmelegedett, a vaj megolvadt benne.
 Elég katasztrofálisan festett. Bedugtam a hütőbe, lesz ami lesz.
Végül is nem lett semmi baja, újra megszilárdult, jól lehetett nyújtani, csak elvesztette a hajtogatással szerzett rétegeit.
Megtöltöttem karamelizált almával és piritott diódarabkákkal


Nagyon szépen megsűlt, még ha nem is lett leveles. Nagy sikere volt.


2009. október 23., péntek

Déltán mandula pucolás volt a teraszon.Anyukám odaadta a termést, neki nincs kedve törögetni. Eddig úgy gondoltam nekem se lesz, de annyira szép idő volt, sütött a nap, csalogatott kifele. Igazi hangulat javító kellemes, délután volt.
 Ki  hitte volna, hogy az elmúlt napok után rövidujjú pólóban fogok még kint úcsörögni.

Nem is olyan egyszerű dolog a mandula tisztítása. Nem mindegy hova és mekkorát csap az ember a kalapáccsal, a kemény héjra, hogy egyben maradjanak a szemek. Ami meg összetörött, muszáj volt megenni.
A kutyáktól is menekíteni kellett. Nem is értem, nekik mindig, mindent meg kell kóstólni és persze izlik is.


Ezt a mandulát már karácsonyra szánom, ha sikerül jól eldugnom.

Gondolhatnánk hol van még karácsony! De én már október és  novemberben elkezdem a készülödést, legalábbis fejben. Szeretek időben mindennel elkészülni és nem az utólsó pillanatban stresszelni.
Sajnos az utóbbi időben a karácsony megosztja az embereket. Egyik fele töretlenül szereti a varázsát, a készülödést, az illatokat és mindent ami hozzá tartozik, ehhez a békés, családi ünnephez.
A másik fele utálja, mert kötelező, kényszernek érzi és az ünnep előtti napokban, tolong a tömegben, hogy vegyen valami haszontalan, semmire se jó dolgot. Aztán mindent gyorsan összecsap, hogy kész legyen és  hullafáradtan alig várja a  végét.
Aztán ott vannak a megkeseredett, boldogtalan emberek, - akik elég sokan vannak, különböző okok miatt.- Ők se szeretik a karácsonyt.


A mandulát ajándéknak szánom.Megpörkölöm, lesz cukros-csilis és sós-gyömbéres. Díszcsomagolom éééés... azt nem mondhatom meg kik kapják.











2009. október 22., csütörtök

Már hetek óta halászlét kívánok.  Mondogatom is egy ideje a családomnak..
 Erre az volt a válasz , kapjak elő egy halászlékockát és adjak hozzá 2deci vizet. Vagy rágcsáljam el .
Hát nem viccesek! Pedig Dugó kivételével mindenki szereti.



Meg is főzném én magamnak, de a bajai halászlé nálunk tradiciónális étel, kint készül bográcsban és férfikéz készíti.
A nők a tésztát főzik és a hagymát apritják fel hozzá. Jaaa és fővés közben kóstolgatják, elég sós-e.

Jó lenne a hosszú hétvégén végre összehozni. Úgy, hogy ez itt most felhívás táncra-))))

2009. október 20., kedd

Kedves Metikus!
Nagyon szurkolok a városod csapatának a Bajnokok Ligájában.  Cicónak különösen...Őt kisfiú kora óta ismerem
Nagy dolog hogy idáig eljutottak és remélem sikerül ma már gólt is szereznük! 
Nekem nagyon kedves csapat a Debrecen.  Az edzőjük egy szimpatikus, szerény ember. Örülök annak, hogy idáig eljutottak!
Sok sikert továbbra is nekik.


A hétvégén tárkonyos sertésragu levest főztem. Ahogy hűl az idő, úgy egyre többet kivánjuk a jó meleg levest. Csináltam már pulykából, csirkéből....Nagyon szereti az egész család, kétszer is szedtek, de még igy is maradt jócskán. Szép nagy adagot készítettem.
 Beraktam a mélyhűtőbe, hogy majd jó lesz valamikor. Háát, eddig tartott a hibernálása, ma elfogyott.
Eddig még nem fagyasztottam le tejszines ételt, úgy tudtam nem szereti a fagyasztást.
Semmi baja nem lett, ugyan olyan az állaga, mint frissen.
Ezek szerint minden gond nélkül lehetséges. A legvalószinübb az, hogy a boltban vásárolt tejszin is műtejszin,  mint a tej, ami már egyáltalán nem hasonlit az igazi tejre:-((((

2009. október 19., hétfő


Kaptam Dugóéktől egy mini rózsácskát. Nagyon szép szine van, de már kezdi rosszul érezni magát bent, ezért kiraktam Samu sírjára.
Nekem teljesen természetes, hogy hazahoztam és itthon nyugszik a kert sarkában, ahol annyira szeretett.
Nem szerettem volna, ha isten tudja hova kerül.
 Még gondolni se akarok arra, mit tesznek a meghalt kisállatokkal -(((

2009. október 17., szombat

Mintha mára enyhült volna valamicskét a hideg.
Kimentem a kertbe a vihar utáni  káoszt rendbe tenni  Összegereblyéztem a lehullott leveleket, kiszedtem  végre a tubarózsát, tavat télíesítettem.
Nagyon jól esett a munka, egyáltalán nem fáztam, sőt, a százazlevél húzkodásba még bele is lehet melegedni. Testmozgásnak sem utolsó-)))
Sajnos bekergetett a füst, amit valamelyik kedves szomszéd gyújtott. Nem értem miért éppen hétvégén jön rá az emberekre a gaz tüzelés. Ráadásul nap is kisütött, szerettem volna a mosott ruhát kiteregetni a szabadba
 Nálunk rendelet  tiltja, munkaszüneti és ünnepnapokon az égetést.
De hát vannak olyanok, akiknek nem számít, vagy föl se fogják , hogy hétvégén mindenki otthon van általában, sokan kertészkednének és nem szívesen lélegzik be a füstöt.
Van még mit fejlődni ezen a téren is!

2009. október 15., csütörtök

A mai vacsorához, valami gyors, könnyű deszertet kellett kitalálnom.
Hétfőn a vacsora csatában Gregor Bernadett készített túrós fánkot. Gyors, egyszerű és ízlett a vendégeinek. Reméltem, hogy nekünk is fog.
Rákerestem a neten a receptjére.
Tényleg hipp hopp elkészül és nem csalódtunk. Ropogós kivűl, belül lágy túrós. Porcukorral és baracklekvárral tálaltam. El tudom még képzelni szeder, vagy eper öntettel.

Hozzávalók:

25dkg túró
2dl tejfől
20dkg liszt
1ek cukor
1 kk sütőpor
3 tojás
1 zacsi vaniliás cukor
pici só

Mindent összedolgozunk és két kanál segítségével galuskákat szaggatunk a forró olajba.Ha szép pirosra sűlt, papírtörlőre szedjük, hogy lecsöpögjön a felesleges olaj


2009. október 14., szerda

Mára diós kenyér sütést terveztem. Limara receptjét néztem ki és össze is írtam mi kell hozzá.
 Este megcsináltam a kovászt ami egy napot állt.
Persze megint eltértem a recepttől... teljeskiörlésű lisztem volt csak itthon, rozs helyett és sima finomliszttel készitettem
A hozzávalókban megint szerepeltek olyan összetevők, amik nekem nincsenek és annyira nem is törtem magam, hogy beszerezzem a malátát, az aszkorbint és a burgonya pelyhet.
Biztos megvan a szerepük a receptben, de már többször hagytam ki és igy is kiváló eredmény született.
Az eredeti recept, Limara pékségében található.
Sütőzacskóba tettem és már sütés közben fantasztikus illatok jöttek-))))







Megkentem vajjal és egy bögre teával isteni volt. Ahogy roppantak a dió darabok benne!....

Bolti kanyeret már egyáltalán nem veszek, max zsemlét. De azt is fogok majd sütni.
Így vagyunk a sütikkel is, csak a házi  kapós.

2009. október 13., kedd

Bármennyire nem vártuk a hideget, sajnos megérkezett, mégpedig, túl gyorsan. 25 fok különbség nem semmi teljesítmény, ilyen rövid időn belül. Nem is emlékszem hasonlóra.
A hétvégén úgy gondoltam, még nem kell költöztetni, csak rendbe szedtem a kertet.
Aztán kénytelen voltam tegnap a nagy szél elől az érzékenyebb növényeket behordani.
Muskátlikat, golgotát,az orchideákat bemenekítettem. A leander és a hortenzia még maradt. A tubarózsa még a földben, nem volt kedvem a hidegben kiásni. Remélem kibirja szegény, mig felszedem. Olyan szép volt és még nemrég virágzott.
Bizom én még a jó időben, csak ijesztget az ősz a téllel.

A kertibútor is kint van még, reggelre összeborogatta a viharos szél.

Délután elvittem a kutyókat sétálni. Amennyire utálják az esőt, az orkán egyáltalán nem zavarja őket. Csak az én fejemet vitte el.
Forró, sűlt gesztenyével melegítettem fel magam. Végre itt a szezonja, nagyon szeretjük, sokszor fogok sütni.

2009. október 11., vasárnap

Eddig se kedvem, se energiám nem volt blogot írni.
Nagyon megviselt Samu elvesztése, a tehetetlenség, hogy nem tudok neki segíteni.
Sokan  mondhatják,-de csak azok akiknek nincs kutyája- "csak" egy állat. Nem , ő a család tagja volt.Mindenkit szeretett,nagyon nyugodt, alkalmazkodó természetú és hűséges társ volt.Mindig ott szeretett lenni, ahol mi. Még betegen is jött utánam mindehova, csak mellettem lehessen.

Ahogy öregedett, többször gondoltam arra, egyszer eljön az idő és el kell búcsúznunk.Azt szerettem volna, ha békésen , fájdalom nélkül elalszik, egyszer nagyon soká.
 Megfogadtam ha látom, hogy neki már nem jó, akkor elengedem, nem fog szenvedni.

Szerdán már látszott nem segít a kezelés, nem javult, sőt észrevehetően romlott az állapota. Már felkelni se volt kedve és hiába próbáltam kis falatokat a szájába tenni, elfordította a fejét és csak nézett rám.
Akkor már tudtam, idáig tartott az ő, remélem boldog élete.

Megetettem a kicsiket és kimentünk az udvarra. Nyitva hagytam a terasz ajtót, olyan szép
 idő volt, had érezze a meleg napot.
Szegénykém kijött utánunk és körbejárta a kertet, mintha búcsúzna. Lefeküdt a napozó ágy alá, ahol pihenni szokott, ha kint vagyunk. Be már a kezemben vittem.

Amikor M meglátta, azt mondta, sajnos nincs mit tenni, el kell őt engedni....
Csendesen elaludt

Hazahoztam és NK-val eltemettük a párnájával.  ( Köszönöm neked, hogy bármikor számíthatok rád!!!)

Nyugodj békében drága Samukám!

Annak örülök, a fiúk  el tudtak köszönni tőle a hétvégén.  Misó még a dokihoz is eljött. Csak egy ember nem, aki 3 évig a gazdája volt.

Nagyon hiányzik, olyan mintha üres lenne a ház nélküle, pedig itt van a két rosszcsont. Nekik is hiányzik, keresik, nagyon összeszokott banda volt.
Kaja után egyből ki szoktak menni és az ajtóban bevárták, mert Samu lassabb volt és szerette a többiek tányérját megvizsgálni,hátha maradt valami kinyalogatni való.

Nagyon sok emlék megmarad és soha nem fogom elfelejteni!!

Egy pár kép az életéből:
Kicsi Samu



Dugóval

Egyik kedvenc fotóm, a kis fekhelyre préselte be magát.

Az utolsó kép róla

2009. október 7., szerda


Samuci  ma elment

Abban a pillanatban, hogy magadhoz fogadsz valakit vagy valamit a vesztesek csapatában játszol! Vagy ő veszít el téged vagy te veszíted el őt!!!"

2009. október 6., kedd

Helyztetjelentés Samuról.
Voltunk orvosnál. Úgy néz ki az öregsége miatt, az immunrendszere gyengült le és egy gyulladásos folyamat van a szervezetében. Ezért apatikus, étvágytalan.
Amúgy a szive jó és az általános állapota is megfelelő.
Kapott egy szuri koktélt, antibiotikummal,immunerősítővel, étvágyjavítót. Csütörtökön megismételjük.
Remélhetőleg használni fog és visszjön az étvágya!

2009. október 4., vasárnap

Samu sajnos nincs jól. Egésznap csak fekszik és a mi a rosszabb, nem  nagyon akar enni. Ez nála biztos jel hogy valami gond van, mert eddig ő volt az első aki a kajáját követelte. Mindent és minden mennyiségben képes lett volna megenni.
Emlékszem én, kirágott szemetes zsákra,  az összegyűjtött száraz kenyér megdézsmálására 
Most meg éppen csak beleeszik a tányérjába. Pedig már mindenfélével próbálok kedveskedni neki. nem sok sikerrel.
Megint mennünk kell a doktorhoz.


2009. október 3., szombat

Barátnőim, ismerőseim, befőznek,savanyítanak.
Kedvet kaptam hozzá én is, annál is inkább, mert anyum az idén nem csinál csalamádét, mert nem nagyon szokott elfogyni, pedig nagyon finom ahogy készíti.
Valahogy a savanyúság kevésbé fogy, inkább friss salátákat csinálunk. Igen ám, de a télen kapható zöldségeknek semmi ize. Primör paradicsomot nem is szoktam venni.

Kaptam több receptet, bevásároltam  a hozzávalókat.
Előszőr káposzta salátát akartam, aztán vettem még hozzá uborkát, paprikát. A három paradicsom bokrom, televan még zöldparadicsommal, azt is tettem bele
az alapanyagok

Az egyik receptben, nem üvegekbe kerül a cucc, hanem műanyag, savanyúság vödörbe. Vettem egy 5 literest, kipróbálni. Kicsit kannásbor filingje van, de ebbe tudom mi kerúl, csupa finomság, úgy hogy biztos finom is lesz
.


Végül több receptet összegyúrtam és elkészült a végeredmény.


Ma nagyon beindultam, most még összedobom az előtésztát a bagetthez és valami édességet is akarok sütni. Holnapra grillezést tervezek
Tegnap délután meglátogatott Kata és traccspartit tartottunk. Ő is állatbolond mint én. Vagyis inkább magasan ver engem.
Náluk két eb van, egy akita és egy beagle lány.
Amikor előszőr volt nálunk Masni, ( ő az akitalány ), felment az emeletre és egy csomagot rakott a háló közepére, nem valami nőiesen. Igy kezdödött az ismeretségünk. Azóta is ezen röhögünk.
Ők is tavasok, tőlük kaptam az első tavirózsám, ami több mint 10 éve megvan. Volt témánk dögivel és baromi gyorsan ment az idő.
Megbeszéltük az élet nagy dolgait is... és erre jutottunk

Kezelj minden helyzetet úgy, mint egy kutya! Amit nem tudsz megenni, megdugni, vagy elásni, azt hugyozd le, és menj tovább!
Az élet nem áll meg!
Ez se nőies, de ez van!!!