2012. június 29., péntek

lábcipellő


Valami agyament kitalálta ezt a guszta cipőt.Sokan biztos hordanák, ha másért nem feltűnési viszketettségből.
Azért kíváncsiságból én is beledugnám a lában, hogy vajon milyen érzés....

2012. június 18., hétfő

Maszat itthon


Hétvégén hazahoztam a kis csákót, mert valószínű fiú a lelkem. 
Egy nap külön kalitkában ismerkedés után ,ma közös röptetés volt. Minden rendben ment, egyből keresték egymás társaságát és rajtam lógtak. Megtörtént az első csőrözés is.








Aztán egy közös fürdőzéssel zárult a nap. Nem röhögni a fagyís dobozon, de amikor Lola először fürdött kint, hirtelen ezt találtam alkalmasnak, azóta csak ebben hajlandó lubickolni.


2012. június 9., szombat

Rebarbarás pite, szívformában


Nagyban dúl a rebarbara szezonja és az én tavaly ültetett tövem, egy pitére valót termett. Abban reménykedtem, még egy fagyira való lesz, de sajnos a piacon kell megvennem a hozzávalót, mert fagyi az mindenképp lesz rebarbarából. 
Sokan idegenkednek tőle, szerintem csak azért, mert nem ismerik elkészítve. Én nagyon kedvelem a kissé fanyar, jellegzetes ízét. Ráadásul, jól összefér az eperrel, almával.
Ez a mostani pite is a szokásos receptem , annyi a változás, hogy nem morzsás a teteje.





2012. június 7., csütörtök

cserepes növények

Beindultak a dézsás és cserepes növények

Az idén sok petúniám van, szeretem őket, mert változatos színekben létezik és a védett teraszokon jól érzik magukat... na és az illatuk....Vettem teljesen sötét, majdnem fekete színűt is, de aztán kis világos csíkok jelentek meg a virág közepén, de így is tetszik.






A dézsás hortenzián megjelentek a virágok. Szegény megfagyott februárban, csak tőből hajtott ki, azt gondoltam nem fog virágozni.
Kíváncsian várom milyen színű lesz., mert megint nem bírtam ki és most új módszerrel próbálkoztam kékíteni. Pedig megfogadtam hagyom a fenébe a kékítést, eddig még soha nem sikerült. Tavaly békén hagytam, de az idén kénport adagoltam neki, hát meglátjuk.



fekete szem és a sarkantyúka, most kezdtek el futni




az elmaradhatatlan muskátlik





2012. június 1., péntek

A vendég

Kiskutya, -akinek van rendes neve, de mi csak így hívjuk, valahogy rajta ragadt és hallgat is rá-))) a hétvégén megint nálunk panziózik. Kölyök kora óta rendszeresen vigyázok rá, így szinte mi vagyunk a  második otthona. Nagyon szeret jönni, otthon egyedüli kutyus, itt meg Pippoval és Gigivel rengeteget játszanak, sok élmény éri.  A kertben semmi nem kerülheti el a figyelmét, szinte egész nap mozgásban van.
 Ritka pillanatok egyike, amikor pihiznek.


Ma amikor hozták, mesélte a gazdi, hogy utca elején ki kellett engedni a kocsiból és futott a kapuig.
Örülök, hogy jól érzi magát nálunk, mi is szeretjük, mert aranyos, kedves kiskutya és jól kijön az enyémekkel.

.