2011. szeptember 26., hétfő

Költözés

Tegnap nagyon riogattak a talaj menti fagyokkal. Azzal tisztában voltam, hogy nálunk biztos nem lesz, de azért a higedre, számítottam.Habár ősz van, furcsa ez a kettősség, a nappali nyárias 30fok meleg, hajnalra fázós,hidegre hűl.
A biztonság kedvéért, beköltöztettem a szobanövényeimet, legalább is a kényesebbeket. A gardéniának nagyon jót tett a kinti lét, új leveleket hozott, néhol belekóstolt valami állat, de erős, egészséges, várom, hogy virágozzon.


Kint csak a csónakorchidea maradt, tavaly is októberben hoztam be, már bimbósan. Neki kell egy kis hideg hatás a virágzáshoz.
A kerti növények köszönik jól vannak, valószínú ők se értik az időjárást, mint ahogy a békák és a szitakötők. Újra szerelmes hangulatba kerültek, megcáfolva az évszakot.

2011. szeptember 23., péntek

Ezt a könyvet szeretném elolvasni.
Nem tudja valaki, honnan lehetne letölteni? 

2011. szeptember 22., csütörtök

dugványok

Az idén rákaptam a növényeim szaporítására. Volt már kisérletezésem, kisebb-nagyobb sikerrel, de inkább kisebb, és ezért nem is erőltettem a dolgot. A magvetéseknél se volt sok sikerélményem, nagyon ritkán kelt ki, bármilyen virág nálam. Vagy rosszul csináltam, vagy a kutyák taposták ki a magokat...

Pár éve kaptam vörös mocsári hibi magokat sirrrátol és akkora öröm volt, amikor az első hatalmas virág megjelent az saját nevelésű növényemen:-) Nemrég küldött újra, négyféle hibit...tiszta izgalom lesz tavasszal megint nekilátni a magvetésnek.
A dugványozás se ment nekem... most már tudom, mi volt a hiba... legalább is nagyon kezdő voltam. Tavaly végre a hortenziát, minden nehézség nélkül meggyökereztettem.
Lassan kezdtem belejönni és kedvet kapni hozzá. A legjobb az egészben, lehet a szaporulattal csereberélni, olyan növényekre, amik még nincsenek, más meg esetleg örül annak, amiből nekem fölöslegem van.
Az idei első győzelem, a fáklyaliliom volt, igaz azt csak tőosztottam, de tudtam adni belőle többfele. Aztán a hortenziából dugványoztam több cseréppel.
A dugványaim, egy megrepedt akváium alatt, töltik a gyökeresedési ídőt a tuják árnyékában. Pár naponta rájuk nézek, megszellőztetem őket és ha kell kapnak vizet. A jó kis párában, elég gyorsan gyökeresednek és mehetnek az új helyükre.

Itt épp a hortik lakják

 Még most is van bent növény, jezsámen, golgota, tőlcsérjázmin, mind igen biztató jeleket mutatnak. Azt hiszem, végre a haladó kategóriába léptem.

Csak tartson ki még a jó idő, ne kelljen beköltöztetni a hidegre érzékenyeket.

Ez pedig már, egy új jázminka.

Mindig több növénykét dugok egy cserépbe, hátha nem mind ered meg.

Az idén a magvetés is sikerélménnyel zárt. A büdöskéim gyönyörűek voltak és a szellőrózsa is szépen kikelt.  A kutyákat megneveltem, nem mennek be a virágágyásokba.

Aztán vannak olyan virágaim, amelyek szaporodnak maguktól is. ha kell ha nem.Ilyen a macskamenta, akkor derült ki a neve, amikor küldtem Gombának belőle és kép alapján kértem segítséget, a beazonositásához. Szedtem le belőle, megszárítom és csinálok Mayának macska játékot.


2011. szeptember 21., szerda

2011. szeptember 20., kedd

 Elvirágzott, kék hortenzia csokor

2011. szeptember 19., hétfő

Házi kecsap

Csak így "magyarosan", mert ez a kecsap, jó magyar paradicsomból, paprikából készült és természetesen, sok fűszerrel és ízesítőkkel.


Megint átbugáztam a netes recepteket, aztán saját ízlésünkre formáltam az enyémet. Nem méricskéltem le semmit, amennyi paradicsom volt itthon, saccra 2kg, annyit összevagdaltam. Tettem hozzá 1 kápia és 1 pritamin paprikát, 1 savanyú rétesalmát, 2 zeller szárat.
Kevés olajon megpuhítottam 2 fej hagymát, rádobtam 2 gerezd fokhagymát és ezután feltettem főni mindent együtt. Befűszereztem, sóval, barna cukorral, alma, bor és balzsam ecettel, adtam hozzá őrölt borsot, fahéjt szerecsendiót, bazsalikomot és közben kóstolgattam. Egyre jobb íze lett. Érdekes, mert a szár zellert ki nem állhatom, annyira erős, intenzív az íze, de a kecsapomnak egyenesen jót tett.
Amikor minden megpuhult, botmixerrel pépesítettem, utána átpasszíroztam és visszatettem a tűzhelyre, de most már két edényben, mert az egyiket jól beerősítettem csilivel és hegyes paprikával. A család nagy része szereti a csípőset.  Besűrítettem és egy régi Bacardi koktélozás után maradt kis üvegekbe mertem,  Jól is néz ki és ha felbontom, gyorsan elfogy, nem úgy mint a bolti. Sokszor jártunk úgy, hogy amikor kivettem a hűtőből, akkor derült ki, már lejárt. Manapság nem fogy olyan  nagy mennyiség mint régen, kinőttek a gyerekek a kecsapos időszakukból.
Még ilyen se volt, pont 4 üveg lett, mindig szokott maradni kóstolóba, bármit teszek el, most nem.

2011. szeptember 17., szombat

Kéne az eső

 és ha kérhetném, éjszaka:-)) Mára ültetést terveztem. Csak gyűlnek az elültetésre váró növények, mert az esőre várnék, ami jól fellazítaná, a csont száraz földet, de hiába nem akar esni. A virágágyásaim, ahol mindennap locsolok, ott jó a helyzet, a fekete tulipán hagymáimat el tudom ültetni. Vettem hagyma tartó kosarat, amit ha elnyílott a virág, kiások és lehet a helyére mást rakni, nem csúfoskodik ott tovább a száradó szár.
A tulipánok Belgiumból jöttek, egy régi kedves ismerős lepett meg velük, emlékezett az éves ünnepemre és arra, hogy szeretem a virágokat.  Nagyon jól esett, teljesen meghatódtam.
A szeretteim is tudják ezt és a jeles napokon tőlük is növényt, virágot kapok és ennek én nagyon örülük:-))
Páginak gyönyörű kúpvirágai vannak, kaptam magokat tőle, ő ilyenkor szokta elszórni, helyet kell csinálnom nekik. Vettem árvácskákat, belőlük cserépbe is ültetek




Az ajándék illatos jezsámennek még keresem a helyét, addig jó elvan az edényében. A kék hortenziát csak úgy tudom árnyékba rakni ha költöztetek. Egy nagy aranyesőt, (nem ez a neve, de én már csak igy hívom) akarom  máshova tenni , aztán egy terülő boróka teljesen el van nyomva, azt is kiásnám és barátnőm elviszi. Nem is értem miért nem ő ássa ki.... meg is említem neki ezt a lehetőséget...
Az évek óta dézsában tartott, kis ezüstfenyőt az utcafronti részre szánom, nem bírom már a szenvedését nézni. Bent nincs helye, túl nagyra megnő, tágas kertben lenne a helye, de senkinek nem kell, sajnos igen car állapotban van, de még így is hozza az új hajtásokat, élni akar.
Szóval sok ásás vár rám, én meg az esőre.

2011. szeptember 13., kedd

John2

Már írtam a mi kis hörinkről, aki John és kislány.
Teljesen szelíd, ki szoktam venni megbabusgatni, ha nincsenek bent a kutyák. Minden este jön a megszokott juti falatjáért, mászik fel a ketrec rácsra és várja, hogy adjam már, ilyenkor futok, keresek valamit neki, ha nincs odakészítve.Odavan a dióért, de miden gyümölcsöt szívesen fogad, még a koktél parit is kedveli.
Amikor kitakarítom a helyét, kap friss forgácsot, szénát és nagyon szereti ha pihe-puha wc papírból tépkedek neki, azzal béleli ki a házát. Na de azt amit művel ilyenkor... tipikus nő, 1 teljes napig képes felháborodottan újrarendezni  a kecót, addig semmi más nem érdekli,  még a mókuskerékre sincs idő, pedig szeret tekerni.
Aztán ha minden kész végre, elégedetten szóba áll velem.

Ébredezik, észrevette, hogy merénylet készül a lakhely ellen


zaklatottan tereprendez


2011. szeptember 12., hétfő

2011. szeptember 11., vasárnap

Piac

Szinte rendszeressé vált, hogy szombaton reggel a piacon kezdjük a napot. Visszük a kosarunkat és megvesszük hétvégére a zöldséget, gyümölcsöt, virágot.
Viszonylag korán megyünk, még nincsenek túl sokan, nyugodtan végigjárjuk a sorokat, lehet kóstolgatni a portékát. Már tudom kinél mit érdemes megvenni és ki unszimpatikus, hárpia árus.

Gyermekem felvetette, mivel nem reggelizett, együnk lángost. A lángosos az emeleten van, nem szeretek oda felmenni, mert a kisebbség ott gyülekezik, bár tegnap még nem voltak, nem szeretnek korán kelni. Itt aztán érdekes dolgokat látni... megvillan a nagy magyar valóság.
A lángososról csak annyit, mindent elmond a só szórója.

Enyhén koszos, befőttes üveg, a fém tető kilyuggatva, benne útszóró só.

2011. szeptember 10., szombat

Mini perecek

Elég rég sütöttem.
Ebben a melegben, nem éreztem a sütési vágyat, ám a lehűlés meghozta a kedvem.
Nem tudom, miért pont a perec jutott az eszembe, de valami sós rágcsát kívántam és így születtek meg a kis perecek.
Nem volt semmi méricskézés, meg recept. Csak úgy érzésre, amit gondoltam.
Kelt tészta, 1 tojássárgával, kevés vajjal, sót és cukrot is tettem bele. Nem is dagasztottam sokat, ez egy gyors perec. Amikor duplájára kelt, kis gombócokat szakítottam a tésztából, majd kisodortam és pereceket formáztam. Tepsire tettem és hagytam még egy kicsit pihenni mig a sütő bemelegedett. 9db fért rá, a maradék pár darab a mikróban crisp funkcióval sült meg.
Finom ropogós, mini perecek lettek, talán még egy kicsit lehetett volna sósabb a tésztája, de hát vigyázzni kell a sóval, mert jöhet a chips kommandó és kiveti a só adót az itthoni perecekre is:-)

2011. szeptember 9., péntek

Szeptemberi képek

Már látszanak az ősz előjelei, kevesebb a virág, bár több növény másod virágzásba kezdett. A rózsák,

A lonc

A sásli

Ezért szeretem a muskátlit, mert bármi történik csak virágzik a fagyokig. Az ablakból a szél lekapta a ládát, csúnyán összetört, de gyorsan kikupálta magát... a letört ágakból meg csináltam sok szaporulatot



a tölcsérjázmin hatalmasat nőtt, jővőre szeretnék  világos rózsaszínt belőle. Majd ebből is szaporítok, most épp, a házfalnál, a kövek között kibújt és nehezen kiszabadított, kis jázmint pátyolgatom.

A golgik most indultak be igazán a Belotti hatalmas virágokat hoz

 A hibiszkus gyönyörű, tele bimbóval

 A petuniák még küzdenek


A kantáros, egész nyáron a szomszédnál emelte a halmokat, most jött át és a frissen ültetett nyári orgonámat ki akarta túrni, ezért füstpatronnal kiűzetett a kertből

és végre érnek a parik

2011. szeptember 7., szerda

Szeptember

Hát itt van az ősz, itt van újra...
Sűrű programom volt mostanság, ugye kipucoltam a tavat, rengeteg tavirózsa és hal költözött új helyre. Egy kedves tavas hölgy, Borsodból jött idáig, tavirózsáért és ha már itt volt, elvitte a maradék halakat is, nagy örömömre. Tetszett a hozzáállása, szeretem az olyan belevaló nőket mint ő. Simán bemászott a felfújható medencébe és segített a halakat kifogni. Végül már mindketten csurom vizesek voltunk...  Elvitte a nagy fehér koit is, őt se tettem vissza, mert elvesztette a szinét, eredetileg sárga volt, mint a tesója, őket ketten együtt vettem, csak valamiért albínó lett. Állítólag a koik, ilyen szinváltósak.


 E. örült neki, még el is nevezte Böhömkének, mert sokkal nagyobb mint a többi. Én is örulök, hogy jó helyre került. Cserébe kaptam tőle több növényt, hozott virágkákát, ami majd ilyen lesz nálam is remélhetőleg...


Hozott mogyorót és meténget. Végül jól megpakoltuk a furgont, mert olyan rendes, vitt másnak is aki tavirózsára vágyott. Ha náluk is úgy fog szaporodni Szanki sárga rózsája mint nálam, akkor Borsodot is ellepi a tavirózsa:-)))
Egy másik, szintén kedves tavasnak, érdekes, az eddig megismert tavasok, mind szimpatikusak... unkákat igértem és mivel ő meg Pesten lakik és pont mentem vásárolni a nagy fővárosba, dobozoltam be kisbékákat és felvittem neki. Találkoztunk és a kis unkák, már az ő tavában élnek. Úgy örült a békácskáknak, hogy meglepett egy sellővirággal, amire már régóta vágytam, így én is nagyon örülök:-)
sellővirág

A vizem elég gáz, lehet hétvégén beüzemelem a szűrőt, kicsit tisztuljon. A koik túrnak rendesen, most van helyük bőven. 
Kicsit aggódom, mert a 3 tő visszahelyezett rózsából, már egynek az összes levele lerohadt, sajnos nem látni le, hogy mi történik ott,csak bizom benne, hogy a győkere nem és hajtani fog. Ha nem hát így jártam...

Útban Pest fele, Kamaraerdőnél van egy kertészet, sok tavinövényt tart és halakat, onnan való Böhömke is. Régen sokat jártam oda, de már évek óta nem voltam. Most betértem körülnézni. Nem fogott meg semmi, egy tavirózsán kivűl, de az nagyon. Lilás kék virága volt és borsos ára, ráadásul valami mediterán fajta,ami nálunk nem télálló. Így fájó szívvel készítettem róla egy képet és elbúcsúztam tőle.

Sajnos már esteledett, zárodtak össze a szirmok, a kép se jó, de minden esetre nagyon tetszett nekem.


2011. szeptember 1., csütörtök

savanyúságok

Készülnek télre a savanyúságok.
Annyira bejött nálunk a műanyag vödrös csalamádé, hogy megint csináltam. Ahogy kell legyalultam minden hozzávalót, lesóztam, félretettem. Csak közben vendégek jöttek, de semmi gond, a sóban nem lesz annak semmi baja másnap reggelig, Több receptben szerepel 24 órás sóban állás. Másnap reggel, már láttam, ez nem az amit mi szeretünk. Túl puhult a sótól, nekem ez a puttyadt nem jőn be, de azért felöntöttem lével és eltettem, Nem tudom mi a csodában reménykedtem, hogy újra ress, roppanós lesz?... de hiába. Ki kéne vágnom a kukába, úgy se eszi ezt meg senki.
El is ment a kedvem az eltevéstől, addig amíg meg nem kóstoltam a Laci bácsi féle, káposztával töltött bogyiszlói paprikát. Na nekem ilyet csinálnom kell, annyira finom volt.
Vettem hozzá mindent és nekiálltam. Szigorúan fél órát adtam a sónak és utána beletöltöttem a paprikákba a káposztát.


 Szerencsére volt itthon kápia paprika, mert sok lett a káposzta, abba is jutott és még mindig maradt. Elő a TV paprikákat azokba is töltöttem, de még mindig van káposzta. Még egy üveget kellett mosni, abba már paprika nélkül tettem a káposztát és végre elfogyott.
Úgy érzem jól sikerült, nagyon jól néznek ki, alig várom, hogy megkóstolhassam....



Loading...