cseresznye

Érésben a cseresznye, az idén rengeteg van a fán. Ropogós, nagy szemű, sötét lenne akkor, ha a madarak nem akarnák leenni előlünk.
Nem sajnálnám tőlük, a fatetejéről amúgy se tudjuk leszedni, onnan nyugodtan csipegethetnék, de nem, nekik az alsó ágakról kell, de azt meg nem adom. Elindult a feldolgozás, magozás.
Kaptam egy rekesz meggyet is. Tettem ki a napra aszalni mindkettőből, bízom benne, ebben a dög melegben sikerrel járok és nem kell az aszalógépet bekapcsolni.
A mélyhűtőbe görgősre fagyasztva kerül a meggy, finom sütikhez.
A cseresznyéből még gondolkodom mi legyen, a befőtt nem igazán jön be nekünk, csak a sok cukor van benne. Valami dzsemre gondoltam, összepárosítani meggyel, szederrel, csak a szeder még nem érik.
Majd kitalálok, vagy keresek, recepteket a cserihez.

Rózsa és leander

Mostanság annyi szó esett, pontosabban betű a rózsákról, szebbnél-szebb fajtákat képeket nézegettem, teljesen beléjük szerelmesedtem. Valami láz elkap időnként és mindig újabb növény lopja be magát a szívembe. Így jártam a hortenziával,  clematisszal, orchideával. Csak jönnek egymás után, szaporodnak, újabb és újabb példányok érkeznek. 
Eddig is szerettem a rózsákat, van is jó pár, de amikor felfedeztem mennyi gyönyörűség létezik belőlük, eldöntöttem nekem ilyenek kellenek. Persze ezek a különlegesebb fajták nem kaphatók mindenhol. Az enyémek a  híres szőregi rózsatermesztőktől fognak érkezni, legalábbis remélem, mert a rendelésem már elküldtem.
Annyira nehéz volt a választás, vissza kellett fognom magam, így is lesz olyan, a régi rózsámat feláldozom az újért.
Csak pár kép a szépségek közül

Másik új, nagy szerelem, a leander. 

Ez egy kicsit másként indult mint a rózsák. Egyetlen egy leanderem volt eddig, az a hagyományos, én úgy neveztem paraszt leander, mindenhol ezt lehet látni. Különösebben nem érdekelt, nem igazán tudtam hogyan kell jól bánni vele. Aztán amikor felfedeztem, mennyi fajta és színben léteznek szinte elolvadtam. Elkezdtem utána olvasni a tartásának, mit szeret, mit nem, hogyan lehet a kedvében járni. Kaptam a szomszéd asszonyomtól egy szép formás, fehér virágút, még nem mutatta meg magát, de már bimbózik erősen.

Most azon vagyok, szerezzek 1-2 kedvemre valót.

Van egy Chopinról elnevezett fajta, hát... csak képen láttam, de kész vagyok tőle, akarom, kell nekem, legalább egy hajtás, valahonnan. Beszerezni nagyon nehéz, csak gyűjtőktől lehetséges.

Egyszerűen lélegzet elállító szerintem.

A képek INNEN egy gyűjtő hölgy oldaláról származnak.

Érdemes körülnézni nála és csodálni a rengeteg leanderét.

Chopin

rebarbarás-epres pite

Szombat délután készítettem el , de olyan hirtelen szétreppent a család, nem volt aki megegye, így egyből a formával együtt betettem a mélyhűtőbe.

Hozzávalók:

50 dkg rebarbara

20 dkg eper

ízlés szerint barna cukor, méz

vanília aroma

A tésztához:

20 dkg liszt

10 dkg vaj

5 dkg barna cukor

1 tojás sárgája

pici só,

 reszelt citrom héja

Linzertésztát készítünk a hozzávalókból és amíg pihen, a rebarbarát feldaraboljuk és kevés vízzel, cukorral, mézzel, kicsit megpároljuk. Amikor kész mehet bele a vanília aroma. Kihűtjük. 

A tésztát kettévesszük, az egyik lesz az alja, belenyújtjuk a formába és elősütjük.

Ha megsült belekanalazzuk a rebarbarát és feldarabolt eperszemeket nyomkodunk bele. A tészta másik felével berácsozzuk a tetejét. Megszórtam mandula forgáccsal és mehet a sütőbe.

Biztos finom, majd jövő hétvégén megkóstoljuk.