2009. október 11., vasárnap

Eddig se kedvem, se energiám nem volt blogot írni.
Nagyon megviselt Samu elvesztése, a tehetetlenség, hogy nem tudok neki segíteni.
Sokan  mondhatják,-de csak azok akiknek nincs kutyája- "csak" egy állat. Nem , ő a család tagja volt.Mindenkit szeretett,nagyon nyugodt, alkalmazkodó természetú és hűséges társ volt.Mindig ott szeretett lenni, ahol mi. Még betegen is jött utánam mindehova, csak mellettem lehessen.

Ahogy öregedett, többször gondoltam arra, egyszer eljön az idő és el kell búcsúznunk.Azt szerettem volna, ha békésen , fájdalom nélkül elalszik, egyszer nagyon soká.
 Megfogadtam ha látom, hogy neki már nem jó, akkor elengedem, nem fog szenvedni.

Szerdán már látszott nem segít a kezelés, nem javult, sőt észrevehetően romlott az állapota. Már felkelni se volt kedve és hiába próbáltam kis falatokat a szájába tenni, elfordította a fejét és csak nézett rám.
Akkor már tudtam, idáig tartott az ő, remélem boldog élete.

Megetettem a kicsiket és kimentünk az udvarra. Nyitva hagytam a terasz ajtót, olyan szép
 idő volt, had érezze a meleg napot.
Szegénykém kijött utánunk és körbejárta a kertet, mintha búcsúzna. Lefeküdt a napozó ágy alá, ahol pihenni szokott, ha kint vagyunk. Be már a kezemben vittem.

Amikor M meglátta, azt mondta, sajnos nincs mit tenni, el kell őt engedni....
Csendesen elaludt

Hazahoztam és NK-val eltemettük a párnájával.  ( Köszönöm neked, hogy bármikor számíthatok rád!!!)

Nyugodj békében drága Samukám!

Annak örülök, a fiúk  el tudtak köszönni tőle a hétvégén.  Misó még a dokihoz is eljött. Csak egy ember nem, aki 3 évig a gazdája volt.

Nagyon hiányzik, olyan mintha üres lenne a ház nélküle, pedig itt van a két rosszcsont. Nekik is hiányzik, keresik, nagyon összeszokott banda volt.
Kaja után egyből ki szoktak menni és az ajtóban bevárták, mert Samu lassabb volt és szerette a többiek tányérját megvizsgálni,hátha maradt valami kinyalogatni való.

Nagyon sok emlék megmarad és soha nem fogom elfelejteni!!

Egy pár kép az életéből:
Kicsi Samu



Dugóval

Egyik kedvenc fotóm, a kis fekhelyre préselte be magát.

Az utolsó kép róla

2 megjegyzés: