Ki hitte volna, hogy az elmúlt napok után rövidujjú pólóban fogok még kint úcsörögni.
Nem is olyan egyszerű dolog a mandula tisztítása. Nem mindegy hova és mekkorát csap az ember a kalapáccsal, a kemény héjra, hogy egyben maradjanak a szemek. Ami meg összetörött, muszáj volt megenni.
A kutyáktól is menekíteni kellett. Nem is értem, nekik mindig, mindent meg kell kóstólni és persze izlik is.
Ezt a mandulát már karácsonyra szánom, ha sikerül jól eldugnom.
Gondolhatnánk hol van még karácsony! De én már október és novemberben elkezdem a készülödést, legalábbis fejben. Szeretek időben mindennel elkészülni és nem az utólsó pillanatban stresszelni.
Sajnos az utóbbi időben a karácsony megosztja az embereket. Egyik fele töretlenül szereti a varázsát, a készülödést, az illatokat és mindent ami hozzá tartozik, ehhez a békés, családi ünnephez.
A másik fele utálja, mert kötelező, kényszernek érzi és az ünnep előtti napokban, tolong a tömegben, hogy vegyen valami haszontalan, semmire se jó dolgot. Aztán mindent gyorsan összecsap, hogy kész legyen és hullafáradtan alig várja a végét.
Aztán ott vannak a megkeseredett, boldogtalan emberek, - akik elég sokan vannak, különböző okok miatt.- Ők se szeretik a karácsonyt.
A mandulát ajándéknak szánom.Megpörkölöm, lesz cukros-csilis és sós-gyömbéres. Díszcsomagolom éééés... azt nem mondhatom meg kik kapják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése