fátyolos koi

Tegnap elvitték az összes tavirózsát és a felesleges halakat is. Minden aranyhalat elajándékoztam, kivéve egyet, ő egy 10 éves fátyolos és még a másik tavamból hoztam át, ezért nem volt szívem megválni tőle. Nálam fogja leélni nyugdíjas éveit. Szegénnyel valami történt, mert csak egy szeme van, de nem zavarja, rámenősebb bármelyiknél.
Szóval már csak ő van egyedül aranyhal, a többi mind koi. A rengeteg halból összesen 12 hagytam meg.
Mostantól nagyzolok, csak  nagy, színes koikat szeretnék a tavamban:-) Inkább kevés hal legyen, de azok szépek.
Minden vágyam, még 1-2 fátyolos koi. Eddig csak képen és videón láttam őket, annyira tetszenek, oda vagyok értük..

 

 

Már ráálltam az ügyre, csak elég necces ősszel

új halakat betelepíteni, talán egy hónapig még belefér, utána már csak tavasszal merném.
Ha sikrül , nagyon fogok örúlni:-)

vissza a rebarbarához

Augusztus elsejei postomban írtam a rebarbaráról. Akkor annyi történt, nagy adag rebarbarát feltettem főni, kevés cukorral és mézzel. Amikor megfőtt pépesítettem és adtam hozzá egy kevés nátrium benzoátot. Erre azért volt szükség, mert üvegekbe tettem, mintha lekvár lenne. Végül is nevezhetjük annak, csak én tovább szoktam hasznosítani.
Tehettem volna a mélyhűtőbe is, de így még azt se kell kivárni, hogy felolvadjon, ha gyorsan akarok vele valamit kezdeni. Most épp süti készült belőle.
Vendégek jelentkeztek be és hirtelenjében, a rebarbarás pite jutott az eszembe. Én még olyan konzervatív vagyok, házi sütivel szeretek kedveskedni, azoknak akik meglátogatnak. Fitnesz Norbi szerint ezért hájbeteg az ország. De kit érdekel? Ha akarom, ápdétozom, ha meg nem, akkor cukrot cukorral. Amúgy meg ez a pite, nem túl édes, inkább savanykás. Nagy melegben is, kellemes egy jeges kávéval.
Gyorsan összedobom a tésztát, beteszem a hűtőbe kicsit . A töltelékkel nincs dolgom csak leveszem a kupakot és már mehet is a tésztára.
Kicsit elősütöttem a tésztát és utána borítottam rá a rebarbarát. Pár szem szederrel feldobtam, ettől még egy kicsit savanykásabb az íze.

A maradék tésztából csíkokat vágtam és berácsoztam a tetejét.

A kisebb formámban 20 perc alatt megsült.

A rebarbara püré, én így nevezem, felhasználható  még karakteresebb húsok mellé, ilyenkor lehet tenni bele pici chili pelyhet, rózsaborsot, ki mit szeret.
Reggelire pirítósra kenve lekvárként funkcionál. Még fagyit nem csináltam belőle, de készülök rá....egy kis tejszín, fahéj és mehet a gépbe. Rákattantam a rebarbarára... mert szeretem:-)

Már tegnap este elindult a tó takarítás.  Előszedtem minden fontos kelléket, a felfújható medence lesz a halak ideiglenes helye amig tart a munka és akik már nem mennek vissza, ott várják az új helyüket.

Teleengedtem tóvizzel, amit vissza is fogok szívattyúzni holnap.

Hát, mi minden él a tavamban, szinte hihetetlen, pedig felkészültem, de értek meglepetések.

Ez az izé, a rózsákkal jött ki és több is volt belőle, már folyamatban van a beazonosítása.

Aztán ott voltak a 4 centis csiborok, hát ők se a kedvenceim, de hát nekik is élni kell.

Azt tudtam, hogy a rózsákkal nem lesz könnyű, de amikor megláttam mi van odalent... Az egész alját  beborította, egybenőve az összes szin,,,, Szegény kisfiam, mert ó volt az áldozat, neki kellett bemenni a vérbékák közé. Fűrésszel esett neki, mi meg kintről osztottuk az észt:-)

Baromi nagy munka volt, mire darabonként kijött. Már a végén zsákokba gyűjtöttem, jönnek érte más tavasok.

Az összes halat kiszedtük, holnap szelektálok.

Sok kis unkát is kifogtunk, viszont a nagy békák bebújtak az iszapba. Úgy döntöttem, nem háborgatom őket, akkora lovak, egyikönknek se volt bátorsága iszapban túrkálni közöttük, így csak kimertem valamennyit, tettem vissza rózsákat, aztán feltöltöttem csapvizzel. Most jó zavaros, remélem reggelre leülepszik és a klór nagyrésze is elpárolog. Reggel visszamennek a halak, meg rendet kell vágni, mint a csatatér olyan a tó környéke.

:-)

Délután nézelődöm a blogon és mit látok, 2× is megnéztem és igen, Limara a kenyerek mindentudója, az egyik legnépszerűbb blog írója, olvassa a blogomat:-) 
Annak  idején mikor elkezdtem blogolni, Nála jártam előszőr és nagyon tetszett, hogy részletesen és élvezetesen leírja a kenyér sütés fortélyait. Tőle tanultam és szerettem meg kenyeret és péksütiket sütni. Azóta is rendszeresen olvasom, mindig valami érdekességel áll elő.
Üdv Limara, örülök, hogy itt jársz:-)

állatok

Szarkák költöztek a környékre.
Kb 1 hete hallottam előszór a jellegzetes, cserregő hangjukat. Azóta látom repkedni őket, egyik kertből a másikba, a párhuzamos utcában lévő magas fán tanyáznak a legtöbbet, de sokszor egész közel vannak és a hangjuk nem csicsergés. Az biztos, hogy többen vannak, nehéz megszámolni őket, lehet, hogy egy család.
Azon filóztam, vajon miért jöttek pont ide, meddig maradnak és mit akarnak...Hozzám nem jönnek, nincs magas fa és félnek a kutyáktól,. bár ahogy ezt a videót néztem, sok mindenre képesek




A másik hangoskodó, minden este, ugyan arról a tujáról nyomja. Hihetetlen, mekkora hangerőt produkál egy tücsök. Keresgéltem, kíváncsi voltam rá, de nem sikerült ráakadnom,

cukkinilekvár

Bármily rosszul is hangzik, nagyon finom lett, igazi különlegesség.
Csináltam én már cukkiniből sok mindent, de azt nem gondoltam volna, hogy lekvárt is lehet belőle.
Ott volt a spájzban 2 nagyobb zsenge cukkini, fel kellett használni, még mielőtt megvénül. Nem akartam már rántani, meg fasírtnak és jött a javaslat legyen belőle lekvár. Micsoda... cukkiniből lekvár, annak meg milyen íze lesz?
Elkezdtem recepteket keresni és találtam többet is, ami szimpatikus volt.
Az enyém így készült:
A 2 cukkinit lehámoztam, kikapartam a magjait és lereszeltem. 1.5 kg lett. Belevagdostam  2 citromot és feltettem főni, 1 vaníliarúddal és 1 egész fahéjjal. Amikor megpuhult, simára turmixoltam és hozzáadtam annyi cukrot, amennyitől kellemesen édes lett, kb. fél kg. Főztem még egy kicsit, majd beletettem 1 zacskó 3in1 dzsemfixet.
Apró üvegekbe porcióztam.
Hogy milyen az íze? Savanykásan édes, érződik rajta a fahéj és a vanília. Nekem ízlik:-)
A színe halványsárga, apró fekete vanília pettyekkel.
Nem árulom el senkinek, miből készült, kóstolás után, ki kell találni...