vissza a rebarbarához

Augusztus elsejei postomban írtam a rebarbaráról. Akkor annyi történt, nagy adag rebarbarát feltettem főni, kevés cukorral és mézzel. Amikor megfőtt pépesítettem és adtam hozzá egy kevés nátrium benzoátot. Erre azért volt szükség, mert üvegekbe tettem, mintha lekvár lenne. Végül is nevezhetjük annak, csak én tovább szoktam hasznosítani.
Tehettem volna a mélyhűtőbe is, de így még azt se kell kivárni, hogy felolvadjon, ha gyorsan akarok vele valamit kezdeni. Most épp süti készült belőle.
Vendégek jelentkeztek be és hirtelenjében, a rebarbarás pite jutott az eszembe. Én még olyan konzervatív vagyok, házi sütivel szeretek kedveskedni, azoknak akik meglátogatnak. Fitnesz Norbi szerint ezért hájbeteg az ország. De kit érdekel? Ha akarom, ápdétozom, ha meg nem, akkor cukrot cukorral. Amúgy meg ez a pite, nem túl édes, inkább savanykás. Nagy melegben is, kellemes egy jeges kávéval.
Gyorsan összedobom a tésztát, beteszem a hűtőbe kicsit . A töltelékkel nincs dolgom csak leveszem a kupakot és már mehet is a tésztára.
Kicsit elősütöttem a tésztát és utána borítottam rá a rebarbarát. Pár szem szederrel feldobtam, ettől még egy kicsit savanykásabb az íze.

A maradék tésztából csíkokat vágtam és berácsoztam a tetejét.

A kisebb formámban 20 perc alatt megsült.

A rebarbara püré, én így nevezem, felhasználható  még karakteresebb húsok mellé, ilyenkor lehet tenni bele pici chili pelyhet, rózsaborsot, ki mit szeret.
Reggelire pirítósra kenve lekvárként funkcionál. Még fagyit nem csináltam belőle, de készülök rá....egy kis tejszín, fahéj és mehet a gépbe. Rákattantam a rebarbarára... mert szeretem:-)