Kert és nosztalgia hét a Lidl-ben

Betértem a Lidl-be, mert a kert ápolás cuccaira voltam kiváncsi. A mini növény nevelőt szemeltem ki, de megnéztem és nem az, amire gondoltam. Egy papírnapernyő szerűség, amit egy szellő felkap és elvisz, meg túl kicsi is, szóval sz@rt se ér. Viszont vettem egy pillangós, fali virágakasztót és nagy örömömre találtam, mag csiráztatót jó áron, amit már rég szerettem volna. 4 tálcája van, rengeteg növényt fogok nevelni:-)))

Aztán csak néztem, mennyien vásárolták azokat az édességeket, amiket már nem nagyon lehet kapni. Gyerekkoromból emlékszem  a téli fagyira, a golyós rágóra, a gumicumira. Érdekes volt....

Nálam már tavasz van...

Végre visszakaptam a kertem a hó fogságából. Igaz nem néz ki jól, a sok hó alatt bepunnyadt minden, de újra zöld és én már látom, milyen lesz ha magához tér. Bújnak a nárciszok, tulipánok.
A halak is túlélték a jég alatti világot, már fent úszkálnak, élvezik a napsugarat, vége a lenti sötétségnek. Biztos nagyon éhesek, ha 10C fölé emelkedik a hőmérséklet, újra el lehet kezdeni etetni őket.

Már minden napra terveztem egy kis munkát. Nem szabad egyből túl sokat bevállalni, nehogy úgy járjak, mint tavaly. Annyira megfájdult a derekam, kész szenvedés volt.. Tanultam belőle, most fokozatosan szoktatom magam a kerti munkához. Lesz bőven, de már alig várom.
Ilyenkor bent a lakásban is, tavaszra váltok . Hagymás növényeket hajtatok kosárkákban, cserepekben, pillangókkal, egyebekkel. Ajándékba vettem egy jácint kompozíciót, annyira megtetszett, vettem magamnak is.

jácint hagymák

primula és tavaszi hagymák vegyesen

nárciszok lesznek

Sajttorta

Nagyon szeretjük a mascarponéból készült sajttortát, ezért rendszeresen sütök, különböző gyümölcsvelővel.

Judit kolleganőmtől kaptam egy új változat receptjét, amit meg is kóstoltatott a kollegákkal. Annyira izlett mindenkinek, hogy sokszorosítani kellett és valószínű a hétvégén sok család ezt a tortát fogyasztja nagy élvezettel.

Nagyon egyszerű elkészíteni.

Hozzávalók.

Az alaphoz, 1cs győri édes zabfalatok, de más jellegű keksz is megfelel.

Olvasztott vaj, annyi amennyit a keksz felvesz.

Krémhez

40dkg mascarpone sajt ( beletettem az egész fél kilós dobozt)

25dkg túró

15dkg cukor

1 kis doboz tejfől

Vaniliás cukor ( én kivonatot használtam)

3 tojás

A zabfalatokat tiszta konyharuhába tettem és sodrofával összetörtem morzsásra. Hozzáadtam kb. 10 dkg olvasztott vajat és a kapcsos torta forma aljára és oldalára feltapasztottam.

A krémhez valókat összedolgoztam és ráborítottam az alapra. 150'C sütőben kb 1 órát sütöttem. akkor jó, ha rezgős még, de már nem folyik.

Legközelebb teszek alá valamit, mert én rácson sütöttem és szépen folyt ki belőle a zsiradék, amit utána fel kellett a sütő aljáról tisztítanom.

Magában is nagyon finom, de az enyémek szeretnek hozzá, valamilyen öntetet. Most vegyes, bogyós gyümölcs volt hozzá.

Csak ajánlani tudom ezt a sütit annak,aki szereti a selymes, lágy, krémes édességet. Nehéz abbahagyni egy szeletnél :-)))

Mégegyszer a torkos csütörtökről...

Mint már írtam,az idén se sikerült eljutnom torkos csütörtöközni, amit végül már nem is bánok. Több ismerősöm beszámolt a tapasztalatairól és hát elég vegyes volt a kép. A legjellemzőbb az volt, vittek bele egy kis csavart, hogy a végén mégse legyen minden féláron.

A családomból ketten, ők akik a  nagy fővárosban laknak, egy japán étteremben torkoskodtak. Megkértem Csillit, ossza meg itt a blogon az élményeiket.

Csilli beszámolója következik:

Életünk első torkos csütörtökére készültünk az idén, kellemes környezettel, romantikus pillanatokkal, és nem kevés, finomabbnál finomabb ételkülönlegességekkel. Nos, nem minden az elképzeléseink szerint alakult…..

Még viszonylag korán, a torkoskodási akció előtt hónapokkal bújni kezdtük az éttermek listáját, elsősorban mexikói konyhát kerestünk, nagyon szeretjük a csípős, fűszeres ételeket. Azonban hamar rá kellett jönnünk, hogy szabad étterem híján, nem igazán válogathatunk a különböző gasztronómiák között, az éttermek többségében már vagy nem volt hely, vagy nem is vettek részt a torkoskodásban. Így végül a Bambuszliget Japán Étteremre esett a választásunk, mondván, hogy még úgyse kóstolta egyikünk se a japán ízvilágot. (Valószínűleg már nem is fogjuk!)

Az étterem kívülről és belülről is nagyon megnyerő volt. Elegáns, de nem hivalkodó, romantikus, de nem giccses. Sokkal inkább hangulatos, családias, kis box-szokkal kialakított vendéglátóhely, mely különösen a pároknak, szerelmeseknek ideális.

Az étlapon rengeteg étel volt: sushik, pirított tészták, halak, tempurák és teriyaki ételek, melyek általában a japán nevükön voltak feltüntetve, de alatta részletesen leírták, pontosan miből és hogyan is készül a fogás. Így az ilyen amatőrök is, mint mi, nagyjából belőhetik, mit is fognak enni. (Az már a nagyobb baj, ha valaki tudja mi vár rá, és mégis azt választja, de erről később!)

A levesek közül nem igazán találtunk az ínyünkre valót, bár a pincér nagyon ajánlgatta a Miso levest, mi mégis inkább kihagytuk, és én tintahalakat rendeltem helyette salátaágyon. D mivel főételnek 18 tekercs rákvariációkat kért, nem választott előételt. (Talán jobban is tette, mert így legalább nem járt pórul ezzel is!) Én másodiknak póréhagymás csirkefalatkákat kértem rizzsel, félve a japán konyha ízkülönlegességeitől, és mondván, hogy én már a tintahallal letudtam a kötelező és stílszerű japán-rendelésemet.

A furcsa az volt, hogy mintegy egy, másfél óra múlva egyszerre hozták ki az előételemet és főételemet, valamint D ráktekercseit. De nem csináltunk ebből problémát. A tintahal nagyon finom volt, különösen a különböző olajokkal lelocsolt saláta. Mind megettem. A csirkefalatokkal már csínján bántam, mikor észrevettem, hogy D-nek nem nagyon fogynak a tekercsei. Hozzátartozik, hogy én szóltam neki előre, ne rendeljen ilyet, mert nem fogja szeretni az algás-rizses külsőbe tekert kis rákokat, de ő, mint mindig okoskodott, és én, mint mindig diadalmaskodtam. Utálta! Biztos vagyok benne, hogy utálta, csak nem merte mondani. Néhányat legyűrt, természetesen sok kólával és az én salátám öntetével megspékelve, de később már így sem ment, végül csak a rákokat halászta ki belőlük az evőpálcikájával. Én viszont így bebuktam a csirkefalatkáimat, jó és gondoskodó barátnő módjára ugyanis átengedtem neki a háromnegyedét, hiszen senkinek sem jó, ha egy férfi éhes!:) A salátával és a pár csirkefalattal így is bőven jól laktam, az adagok mennyiségével nem volt gond. Egy kicsit pironkodtam, mikor a pincér elvitte a szétcsócsált és rákjaitól megfosztott algás tekercseket, de ez semmi nem volt ahhoz képest, mint amikor már harmadjára landolt a húsdarab az evőpálcikával együtt a földön. (D soha nem a kézügyességéről volt híres. Persze később ezt is kiküszöböltük, és kértünk – valószínűleg az étteremben egyedüliként - európai embereknek való evőeszközöket.)

A desszertet már nem mertük bevállalni, pedig volt D kedvenc édessége, kókuszgolyó is, de azt hiszem, neki már addigra teljesen elment a kedve az egész estétől.

Összegezve kellemes és gasztronómiai élményekben gazdag este lehetett volna, ha szeretjük a japán konyhát. Kiváló környezet, a maga módján finom ételek, udvarias kiszolgálás, de borsós árak – ezek jellemezték a Bambuszliget japán éttermet. Aki szereti ezt az íz világot, annak bátran ajánljuk, aki pedig most próbálná először, annak azt tanácsoljuk, biztonságképpen legyen otthon pár darab kifli. D is nagyon örült neki, mikor hazaértünk!:)

 Az étterem weboldala:

http://www.bambuszliget.hu

--

Házisajt újra

Gasztróajándéknak készítettem már Szepy receptje alapján, friss házitejből.(Nyaggattam is eleget, mert nem nagyon akart sikerülni. Türelmetlen voltam, nehezen vártam meg, míg kicsöpögött.)  Végül finom lett, ezért volt ismétlése is. Nem rég láttam Vikinél egy másik változatot, amely gyorsabb. Megcsináltam és tetszik.

Kell hozzá:
1 nagy pohár kefír
1 nagy pohár joghurt
2 nagy pohár tejfől
Összekevertem mindent és gézlapon keresztül jól kicsöpögtettem. Közben többször átkevertem és fűszereztem sóval, apróra vágott snidlinggel. Nekem ez az izesítés jön be a legjobban. Piritósra, vagy teljes kiörlésű, sok magvas akármire kenve, koktél paradicsommal, isteni.

Lavina a tetőn...

Életem első lavina élményét éltem át, OTTHON!
A tetőről óriási robajjal, zúdul le az olvadó jég. Félelmetes!
Azon stresszelek nehogy valamelyik kutyára essen, tuti agyon is csapná, akkora súllyal jön le. Mi tudunk vigyázni, de a kutyáknak magyarázhatnám, ne menjenek a tető alá, a veszélyes helyekre. Ezért most szobafogságban vannak, míg leolvad az összes hó. Ha már muszáj menni, akkor én is kimegyek és őrzöm őket.

És ez még nem elég, a tó jege is olvad. A kis hülyék meg állandóan rá akarnak menni. Csupa izgalom most velük az élet…
A rossz élmények mellett, jó dolog is történt. Estefelé az egyik kismadár, hangos éneklésbe kezdett a cseresznyefán. Öröm volt hallgatni

Remélem ez már a tavasz jöttét jelenti, de legalább is már kopogtat

reggeli kép....ez még le fog esni

Az utcánk mai állapota... Nevetséges, hogy egy megyeszékhelyű városban igy nézzen ki egy kertvárosi utca

Kikeltek a magjaim

 és fejlődnek. Némelyik kicsit megnyúlt, hogy ez mitől van, amikor még levele sincs!. Nem tudom lesz-e belőlük növény, majd kiderül. Addig is szorgosan ápolgatom őket....

záporvirág magoncok