Mint már írtam,az idén se sikerült eljutnom torkos csütörtöközni, amit végül már nem is bánok. Több ismerősöm beszámolt a tapasztalatairól és hát elég vegyes volt a kép. A legjellemzőbb az volt, vittek bele egy kis csavart, hogy a végén mégse legyen minden féláron.
A családomból ketten, ők akik a nagy fővárosban laknak, egy japán étteremben torkoskodtak. Megkértem Csillit, ossza meg itt a blogon az élményeiket.
Csilli beszámolója következik:
Életünk első torkos csütörtökére készültünk az idén, kellemes környezettel, romantikus pillanatokkal, és nem kevés, finomabbnál finomabb ételkülönlegességekkel. Nos, nem minden az elképzeléseink szerint alakult…..
Még viszonylag korán, a torkoskodási akció előtt hónapokkal bújni kezdtük az éttermek listáját, elsősorban mexikói konyhát kerestünk, nagyon szeretjük a csípős, fűszeres ételeket. Azonban hamar rá kellett jönnünk, hogy szabad étterem híján, nem igazán válogathatunk a különböző gasztronómiák között, az éttermek többségében már vagy nem volt hely, vagy nem is vettek részt a torkoskodásban. Így végül a Bambuszliget Japán Étteremre esett a választásunk, mondván, hogy még úgyse kóstolta egyikünk se a japán ízvilágot. (Valószínűleg már nem is fogjuk!)
Az étterem kívülről és belülről is nagyon megnyerő volt. Elegáns, de nem hivalkodó, romantikus, de nem giccses. Sokkal inkább hangulatos, családias, kis box-szokkal kialakított vendéglátóhely, mely különösen a pároknak, szerelmeseknek ideális.
Az étlapon rengeteg étel volt: sushik, pirított tészták, halak, tempurák és teriyaki ételek, melyek általában a japán nevükön voltak feltüntetve, de alatta részletesen leírták, pontosan miből és hogyan is készül a fogás. Így az ilyen amatőrök is, mint mi, nagyjából belőhetik, mit is fognak enni. (Az már a nagyobb baj, ha valaki tudja mi vár rá, és mégis azt választja, de erről később!)
A levesek közül nem igazán találtunk az ínyünkre valót, bár a pincér nagyon ajánlgatta a Miso levest, mi mégis inkább kihagytuk, és én tintahalakat rendeltem helyette salátaágyon. D mivel főételnek 18 tekercs rákvariációkat kért, nem választott előételt. (Talán jobban is tette, mert így legalább nem járt pórul ezzel is!) Én másodiknak póréhagymás csirkefalatkákat kértem rizzsel, félve a japán konyha ízkülönlegességeitől, és mondván, hogy én már a tintahallal letudtam a kötelező és stílszerű japán-rendelésemet.
A furcsa az volt, hogy mintegy egy, másfél óra múlva egyszerre hozták ki az előételemet és főételemet, valamint D ráktekercseit. De nem csináltunk ebből problémát. A tintahal nagyon finom volt, különösen a különböző olajokkal lelocsolt saláta. Mind megettem. A csirkefalatokkal már csínján bántam, mikor észrevettem, hogy D-nek nem nagyon fogynak a tekercsei. Hozzátartozik, hogy én szóltam neki előre, ne rendeljen ilyet, mert nem fogja szeretni az algás-rizses külsőbe tekert kis rákokat, de ő, mint mindig okoskodott, és én, mint mindig diadalmaskodtam. Utálta! Biztos vagyok benne, hogy utálta, csak nem merte mondani. Néhányat legyűrt, természetesen sok kólával és az én salátám öntetével megspékelve, de később már így sem ment, végül csak a rákokat halászta ki belőlük az evőpálcikájával. Én viszont így bebuktam a csirkefalatkáimat, jó és gondoskodó barátnő módjára ugyanis átengedtem neki a háromnegyedét, hiszen senkinek sem jó, ha egy férfi éhes!:) A salátával és a pár csirkefalattal így is bőven jól laktam, az adagok mennyiségével nem volt gond. Egy kicsit pironkodtam, mikor a pincér elvitte a szétcsócsált és rákjaitól megfosztott algás tekercseket, de ez semmi nem volt ahhoz képest, mint amikor már harmadjára landolt a húsdarab az evőpálcikával együtt a földön. (D soha nem a kézügyességéről volt híres. Persze később ezt is kiküszöböltük, és kértünk – valószínűleg az étteremben egyedüliként - európai embereknek való evőeszközöket.)
A desszertet már nem mertük bevállalni, pedig volt D kedvenc édessége, kókuszgolyó is, de azt hiszem, neki már addigra teljesen elment a kedve az egész estétől.
Összegezve kellemes és gasztronómiai élményekben gazdag este lehetett volna, ha szeretjük a japán konyhát. Kiváló környezet, a maga módján finom ételek, udvarias kiszolgálás, de borsós árak – ezek jellemezték a Bambuszliget japán éttermet. Aki szereti ezt az íz világot, annak bátran ajánljuk, aki pedig most próbálná először, annak azt tanácsoljuk, biztonságképpen legyen otthon pár darab kifli. D is nagyon örült neki, mikor hazaértünk!:)
Az étterem weboldala:
http://www.bambuszliget.hu
--
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése