John2

Már írtam a mi kis hörinkről, aki John és kislány.
Teljesen szelíd, ki szoktam venni megbabusgatni, ha nincsenek bent a kutyák. Minden este jön a megszokott juti falatjáért, mászik fel a ketrec rácsra és várja, hogy adjam már, ilyenkor futok, keresek valamit neki, ha nincs odakészítve.Odavan a dióért, de miden gyümölcsöt szívesen fogad, még a koktél parit is kedveli.
Amikor kitakarítom a helyét, kap friss forgácsot, szénát és nagyon szereti ha pihe-puha wc papírból tépkedek neki, azzal béleli ki a házát. Na de azt amit művel ilyenkor... tipikus nő, 1 teljes napig képes felháborodottan újrarendezni  a kecót, addig semmi más nem érdekli,  még a mókuskerékre sincs idő, pedig szeret tekerni.
Aztán ha minden kész végre, elégedetten szóba áll velem.

Ébredezik, észrevette, hogy merénylet készül a lakhely ellen

zaklatottan tereprendez

Piac

Szinte rendszeressé vált, hogy szombaton reggel a piacon kezdjük a napot. Visszük a kosarunkat és megvesszük hétvégére a zöldséget, gyümölcsöt, virágot.
Viszonylag korán megyünk, még nincsenek túl sokan, nyugodtan végigjárjuk a sorokat, lehet kóstolgatni a portékát. Már tudom kinél mit érdemes megvenni és ki unszimpatikus, hárpia árus.

Gyermekem felvetette, mivel nem reggelizett, együnk lángost. A lángosos az emeleten van, nem szeretek oda felmenni, mert a kisebbség ott gyülekezik, bár tegnap még nem voltak, nem szeretnek korán kelni. Itt aztán érdekes dolgokat látni... megvillan a nagy magyar valóság.
A lángososról csak annyit, mindent elmond a só szórója.

Enyhén koszos, befőttes üveg, a fém tető kilyuggatva, benne útszóró só.

Mini perecek

Elég rég sütöttem.
Ebben a melegben, nem éreztem a sütési vágyat, ám a lehűlés meghozta a kedvem.
Nem tudom, miért pont a perec jutott az eszembe, de valami sós rágcsát kívántam és így születtek meg a kis perecek.
Nem volt semmi méricskézés, meg recept. Csak úgy érzésre, amit gondoltam.
Kelt tészta, 1 tojássárgával, kevés vajjal, sót és cukrot is tettem bele. Nem is dagasztottam sokat, ez egy gyors perec. Amikor duplájára kelt, kis gombócokat szakítottam a tésztából, majd kisodortam és pereceket formáztam. Tepsire tettem és hagytam még egy kicsit pihenni mig a sütő bemelegedett. 9db fért rá, a maradék pár darab a mikróban crisp funkcióval sült meg.
Finom ropogós, mini perecek lettek, talán még egy kicsit lehetett volna sósabb a tésztája, de hát vigyázzni kell a sóval, mert jöhet a chips kommandó és kiveti a só adót az itthoni perecekre is:-)

Szeptemberi képek

Már látszanak az ősz előjelei, kevesebb a virág, bár több növény másod virágzásba kezdett. A rózsák,

A lonc

A sásli

Ezért szeretem a muskátlit, mert bármi történik csak virágzik a fagyokig. Az ablakból a szél lekapta a ládát, csúnyán összetört, de gyorsan kikupálta magát... a letört ágakból meg csináltam sok szaporulatot

a tölcsérjázmin hatalmasat nőtt, jővőre szeretnék  világos rózsaszínt belőle. Majd ebből is szaporítok, most épp, a házfalnál, a kövek között kibújt és nehezen kiszabadított, kis jázmint pátyolgatom.

A golgik most indultak be igazán a Belotti hatalmas virágokat hoz

 A hibiszkus gyönyörű, tele bimbóval

 A petuniák még küzdenek

A kantáros, egész nyáron a szomszédnál emelte a halmokat, most jött át és a frissen ültetett nyári orgonámat ki akarta túrni, ezért füstpatronnal kiűzetett a kertből

és végre érnek a parik

Szeptember

Hát itt van az ősz, itt van újra...
Sűrű programom volt mostanság, ugye kipucoltam a tavat, rengeteg tavirózsa és hal költözött új helyre. Egy kedves tavas hölgy, Borsodból jött idáig, tavirózsáért és ha már itt volt, elvitte a maradék halakat is, nagy örömömre. Tetszett a hozzáállása, szeretem az olyan belevaló nőket mint ő. Simán bemászott a felfújható medencébe és segített a halakat kifogni. Végül már mindketten csurom vizesek voltunk...  Elvitte a nagy fehér koit is, őt se tettem vissza, mert elvesztette a szinét, eredetileg sárga volt, mint a tesója, őket ketten együtt vettem, csak valamiért albínó lett. Állítólag a koik, ilyen szinváltósak.

 E. örült neki, még el is nevezte Böhömkének, mert sokkal nagyobb mint a többi. Én is örulök, hogy jó helyre került. Cserébe kaptam tőle több növényt, hozott virágkákát, ami majd ilyen lesz nálam is remélhetőleg...

Hozott mogyorót és meténget. Végül jól megpakoltuk a furgont, mert olyan rendes, vitt másnak is aki tavirózsára vágyott. Ha náluk is úgy fog szaporodni Szanki sárga rózsája mint nálam, akkor Borsodot is ellepi a tavirózsa:-)))
Egy másik, szintén kedves tavasnak, érdekes, az eddig megismert tavasok, mind szimpatikusak... unkákat igértem és mivel ő meg Pesten lakik és pont mentem vásárolni a nagy fővárosba, dobozoltam be kisbékákat és felvittem neki. Találkoztunk és a kis unkák, már az ő tavában élnek. Úgy örült a békácskáknak, hogy meglepett egy sellővirággal, amire már régóta vágytam, így én is nagyon örülök:-)

sellővirág

A vizem elég gáz, lehet hétvégén beüzemelem a szűrőt, kicsit tisztuljon. A koik túrnak rendesen, most van helyük bőven. 

Kicsit aggódom, mert a 3 tő visszahelyezett rózsából, már egynek az összes levele lerohadt, sajnos nem látni le, hogy mi történik ott,csak bizom benne, hogy a győkere nem és hajtani fog. Ha nem hát így jártam...

Útban Pest fele, Kamaraerdőnél van egy kertészet, sok tavinövényt tart és halakat, onnan való Böhömke is. Régen sokat jártam oda, de már évek óta nem voltam. Most betértem körülnézni. Nem fogott meg semmi, egy tavirózsán kivűl, de az nagyon. Lilás kék virága volt és borsos ára, ráadásul valami mediterán fajta,ami nálunk nem télálló. Így fájó szívvel készítettem róla egy képet és elbúcsúztam tőle.

Sajnos már esteledett, zárodtak össze a szirmok, a kép se jó, de minden esetre nagyon tetszett nekem.

savanyúságok

Készülnek télre a savanyúságok.
Annyira bejött nálunk a műanyag vödrös csalamádé, hogy megint csináltam. Ahogy kell legyalultam minden hozzávalót, lesóztam, félretettem. Csak közben vendégek jöttek, de semmi gond, a sóban nem lesz annak semmi baja másnap reggelig, Több receptben szerepel 24 órás sóban állás. Másnap reggel, már láttam, ez nem az amit mi szeretünk. Túl puhult a sótól, nekem ez a puttyadt nem jőn be, de azért felöntöttem lével és eltettem, Nem tudom mi a csodában reménykedtem, hogy újra ress, roppanós lesz?... de hiába. Ki kéne vágnom a kukába, úgy se eszi ezt meg senki.
El is ment a kedvem az eltevéstől, addig amíg meg nem kóstoltam a Laci bácsi féle, káposztával töltött bogyiszlói paprikát. Na nekem ilyet csinálnom kell, annyira finom volt.
Vettem hozzá mindent és nekiálltam. Szigorúan fél órát adtam a sónak és utána beletöltöttem a paprikákba a káposztát.

 Szerencsére volt itthon kápia paprika, mert sok lett a káposzta, abba is jutott és még mindig maradt. Elő a TV paprikákat azokba is töltöttem, de még mindig van káposzta. Még egy üveget kellett mosni, abba már paprika nélkül tettem a káposztát és végre elfogyott.
Úgy érzem jól sikerült, nagyon jól néznek ki, alig várom, hogy megkóstolhassam....