ma jó a kedvem...

Az előző bejegyzésem elég pesszimista hangulatomat sugallta. Nem tehetek róla, néha elkap az indulat, ha naponta látom, hogy az árak az egekbe mennek és egyre nehezebb a boldogulás.
De vége a rinyának, különben is ma süt a nap, kellemes idő van és észrevehetően hosszabbodnak a nappalok. Kutya sétával koronáztuk ezt a szép napot.
Szerencsére, velük is minden rendben, ugyan olyan imádni valóak mint eddig, csak egy kicsit ellustultak, velem együtt. Sajnos többet kellene mozogniuk. nem mintha el lennének hízva, inkább nevezném őket soványnak.

....és Lola, na ő 2 kutyával felér. Most is itt baszkurálná kifele a billentyűzetet, ha hagynám, kénytelen vagyok egy fóliával letakarni, ha szeretném megtartani a betüket.

ha már nagyon unalmas a face, akkor bealszik

2 hónap alatt lett szinte teljesen szelíd, igaz a simogatást még nem tűri. Kattog ha nem szeretne valamit és csíp a kis mocsok.
Ha kint van, folyton a közponban akar lenni, mindenbe beleüti a csőrét. semmi félelem érzete nincs, a kutyákkal szemben. Rendszeresen Pippo fejére akar szállni, amikor alszik. Persze én nem hagyom, nehogy ijedtében odakapjon a hüle madárnak. Amúgy eszükbe sincs bántani, de azért jobb az óvatosság. A fenyőt se hagyta békén, érdekesnek találta a díszeket.
itt épp a csúcsra tőr

fűzfaágakból fontam neki karikát, igen hamar le fogja bontani.

Ha már unom a rosszalkodását, egy öreg székre teszem magam mellé a játékaival és azt játszuk, ő ledobálja, én meg felszedem sietve, nehogy a kutyanép előbb megszerezze és meglépjen velük.