2009. november 2., hétfő

Nem szeretem az őszt, főleg ezt az időszakát.Még mindig kívánkoznék ki a kertbe, valamit csinálni, de nincs mit.

Annyira lehangoló, ahogy a sok szép virág és növény tönkre megy. Hullanak a levelek, minden kopár lesz. A tó is teljesen megváltozott, a halak alig jönnek már fel. Készülödik a tél.
Kénytelen az ember benti elfoglaltság után nézni. Ilyenkor jön el az alkotások ideje.

A vasalást is könnyebb szivvel végzi az ember.Tegnap tévézéssel kötöttem össze.T ajánlott egy filmet,Kutyátlanok kiméljenek volt a címe. Egy elvált nőről és férfiról szólt, akiknek a családjuk és barátaik mindenáron partnert keresnek. Kutyával körítve, könnyű, humoros jelenetekkel.  A végén persze összejönnek.Jó volt






Lassan lehet készíteni az adventi koszorút. Minden évben magam csinálom, megvannak az állandó kellékeim hozzá, de azért mindig más lesz. A családtagoknak, barátnőimnek is szoktam csinálni.

Előveszem a varrógépet is, végre varrok új fekhelyet a kutyáknak.Varrtam már többet nekik, de a két kicsi nagy párna gyilkos. Eddig mindegyiket sikerült rövid időn belül kinyirniuk. Előszőr nagyon furcsa volt, mert Samu soha nem bántotta a helyét, ő értékelte a munkámat.
.
Pippo és Gigi, hát ők tudnak alkotni. Előszőr a cipzárt végezték ki, aztán többször jöttem haza kibelezett párnára, szivaccsal borított előszobára.

Ezt szétrágták




a legutobbi áldozatok








Valamin azért aludni kell ami jó puha, szeretik a kényelmes helyeket. Ki kell találnom egy strapabíró modelt.

Pippo a szenvedő

Gigus







1 megjegyzés: