2011. november 8., kedd

Lola beszámoló

Lola kezdi megszokni a helyét, már nem megy fel-le, mint a mérgezett egér, csak játszik mindennel amit betettem a kalitba. Így most papagáj játékokat gyártok és a kinti játszótér terve is kész. Még nem merem kiengedni, pedig biztos szeretne repülni, mert képes helyben is a repülésre.Áll a rúdján és hasítja a levegőt.
A neve amúgy nagyon találó lett, a cirkuszi fellépőknek szokott ilyen és hasonló neve lenni a filmekben, elsőre legalább is ez ugrott be a Lola névről. És tényleg egy akrobata, lóg, függeszkedik és egy vacak műanyag karikákból álló játék a kedvence, egyik karikából a másikba.préseli át magát.

Büszke vagyok magunkra, mert 5 nap után először fogadta el kézből a fürtös kölest. Úgy néz ki az lesz a kedvence.



 Olyan édes, ahogy a piros csőrével óvatosan közelit. Egyenlőre semmi mást nem eszik a magokon kívül, hiába teszek be neki mindenféle zöldséget és gyümölcsöt egyben, vagy reszelve, még csak bele se kóstol. Állítólag a tyúkhúrt minden madár szereti, na őt az is hidegen hagyja. Csíráztattam a magjaiból, hogy vitaminhoz jusson, de az se kell neki.
Vajon hogyan tudnám rászoktatni, hogy mást is egyen a magon kivül?

Úgy megsimizném, de még nem elég szelíd hozzá. Türelmes vagyok vele, nem erőltetek semmit.
A kutyákkal kölcsönös az érdeklődés, különösen Pippo barátkozna, sokszor áll kalitka előtt és nézi a művésznőt.

5 megjegyzés:

  1. Szia, Pedke!

    Úgy kerülök ide, hogy az egyik számlálóm statisztikája szerint valaki tőled jött hozzám látogatni. Gondoltam, már csak megnézem, hol szerepelek a tudtom nélkül...

    Szívből gratulálok ehhez a Lola gyerekhez: igazán gyönyörű kismadár! Én meg amúgy is imádom a Fischereket... Az első kis szerelmem egy ugyanilyen madárka volt, az ÁRKÁD állatos boltjában. Sose fogom őt elfelejteni, és igazában azóta is bánom, hogy nem mertem hazahozni. De hát akkor még csak kacérkodtam a gondolattal, hogy esetleg tarthatnék papagájt - nem volt előkészítve semmi a fogadására.

    Azóta már tudom, hogy nem is sült volna ki semmi jó abból, ha elhozom - és csak őt hozom el. Tulajdonképpen ezért ragadtam most billentyűket, hogy megkérdezzem tőled: tudod-e, hogy agapornisokat egyedül tartani nem tanácsos, sőt mondhatnám, tilos. Vagy párja is van ennek a kis drágaságnak? Nem néztem semmi mást a blogodban, csak ezt az utolsó bejegyzést... Ha netán nyitott kapukat döngetek, akkor bocsáss meg a fontoskodásomért.

    Kívánunk nagyon hosszú, nagyon boldog életet ennek a kis tündérmadárnak, egy szerető párocska oldalán - hisz nem véletlenül hívják őket angolul szerelemmadárnak!

    Csipike, Csupika és a Szárnyatlan

    VálaszTörlés
  2. Sárgarépa zöldjét akassz fel neki, akár nedvesen is.
    Egyelőre próbálkozz csak az almával. Minden nap adj neki belőle, akár evett belőle, akár nem. Mindig ugyanoda tedd. Eheted is előtte mintegy véletlenül és ha kiváncsian nézi, óvatosan megkínálhatod. Türelem kell hozzá!

    Szürkület felé engedd ki és nem árt, ha már akkor picit éhes. Ha még éhesebb lesz, majd visszamegy a kalitkába - legalábbis valószínű. Kinn ne etesd addig, míg a visszamenéséhez az éhségét használod fel.
    Ula

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!
    Köszönöm a jó tanácsokat, minden ötlet jól jön:-)

    Természetesen lesz társa Lolának. minél hamarabb szeretném, csak azért hoztam el egyedül,mert a szelídítés úgy tudom kettővel már nem nagyon megy. Én meg önző vagyok és azt szeretném, ha teljesen kézhez szokna.
    A reptetéstől azért félek, mert egy nagy nyitott térben,(nappali, konyha étkező)kellene tájékozódnia.

    VálaszTörlés
  4. Pedke... én attól tartok, ha túl sokáig vársz a párocska beszerzésével, nem lesz olyan felhőtlen a két madárka kapcsolata, mint ha kezdettől fogva, kicsi koruktól együtt nevelkednének. Márpedig itt az a cél, hogy ők legyenek boldogok egymással... Neked se madár a párod, hanem ember.

    Hidd el: attól, hogy ketten vannak, még te is nagyon fontos szereplője maradsz az életüknek! Legalábbis nálunk így van - igaz, az én pincurkáim más fajta madárkák.

    A röptetést én akkor sem próbálnám ilyen hamar, ha kisebb helyiségben lakna a madárka. Előbb csak barátkozzatok, ismerkedjetek - Lola pedig tanuljon meg "tájékozódni" a környezetében, legalább kalitkán belülről! Én bő egy hónap után hagytam nekik nyitva először az ajtót - de akkor még mindig napokba telt, míg a Hős Amazon egyszer csak kimerészkedett rajta.

    Nem tudom, mennyire vagy tájékozott a röptetés feltételeiben: ha gondolod, hogy jól jöhet néhány tanács, szívesen átküldök pár régebbi levelet (csak adj hozzá E-mail címet), amelyekben részletesen leírtam mindent, amit erről fontosnak gondolok. Mindenesetre nem lesz könnyű egy ekkora helyiséget madárbiztos környezetté alakítani...

    Nem kell kapkodni a röptetéssel - meg semmi mással se. Egy kismadárhoz rengeteg türelem kell - hisz van időtök, bőven. Hadd barátkozzon ő csak a saját tempójában! Így is fantasztikus, hogy pár napnyi együttlét után a kezedből eszi a kölest! Igazi kis tündérmadár!

    Annyira édes ez a csöppség, hogy a képeit órákig el tudnám nézegetni! Légy szíves, adj neki hatalmas puszikat a nevemben!
    (Nálunk a "puszizkodás" úgy történik, hogy benyújtom a rácson a kisujjamat, és azt csipegetik-nyalogatják óvatosan körbe a hízelgő csőröcskék.)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon kis cuki, nagyon tetszik :) Nem minden madár szereti a tyúkhúrt, az enyémek közül egy sem eszi. Az első számú az alma, először tényleg arra kellene szoktatni, aztán ha azt már eszi, egyre többfélével megismertetni. Az enyémek most szoktak rá a sütőtökre :) Mostanában szoktam nekik szedni madárbirs bogyót, azt is imádják. A tűztövist , meg a galagonyát is.Főtt kukoricát próbáltál már?

    VálaszTörlés