2011. július 14., csütörtök

Hőség

Háát nem tudom, de ez a forróság, már nem embernek való, de a növények is iszonyúan szenvednek. Este alaposan locsolok, és másnap estére lógatják a fülüket. Még azt se mondhatom, hogy teljesen kiszáradnak, de teljesen átforrósodik a föld a tartókban. A füvem, totál kiszáradt, a rózsáim hiába hozzák a virágokat, szabályosan megsülnek a napon
Mára, újra rekord döntést jósolnak és úgy néz ki, meg is lesz.:-(((
Ezt már csak nyakig vízben lehet elviselni, de még ott is hőguta, vagy megsülés fenyeget.
Ha rá tudom venni magam, és nem fogy el az energiám a pihegésben, este egy mártózás a Velencei tóban, talán felüdülés lenne. Már ha a népek hazamennek és nem mindenki este akar csobbanva  lehűlni.
 Frissítőként, egy vicces élmény beszámoló... az esti fürdőzésről ugrott be
Évente egyszer vitorlást bérlünk a négyen, egy hétig fel alá krúzolunk betépve, szétázva Kenesétől Keszthelyig. 20.. nyarán, a sound első napján Badacsonyról fújódtunk Siófok felé, Gabika - a kontroll freak, kisebbségi komplexusos milliárdosjelölt - és egy liter pálinka irányítása alatt. Induláskor biztosak voltunk, hogy a fesztiválon töltjük az esténket, a kivitelezést pedig a problémamegoldó készségünkre bíztuk. Éjjel 11kor elhatároztuk, hogy belógunk. Gabika és én készülődni keztünk, a másik kettő bealudt.
Egyértelmű volt, hogy meztelenül kell kiúsznunk, lévén egyikünk sem akar egy csöpögő úszónadrággal a kezében csajozni, ezért nekiálltunk a nejlonzacskó keresésnek.  Kiderült hogy egy adag ruha légmentes lezárásához a rakodóponyva vastagságú kaisersesből három elég, szemben  a 8 tescossal.  A homófóbiánkat felpuhító pálinkakör után egyszál f..ban ugrottunk neki a 150 méteres lopakodásnak. A törökfürdőflash két perc alatt elmúlt, így elismerően konstatáltuk, hogy 20..re se lettünk buzik.
Félút környékén kezdtük unni a zacskós kutyaúszást, amikor hirtelen erős fénycsóva pásztázott rajtunk végig, majd egy 500 lovas Volvo-motor hangja duruzsolt fel a fényforrás irányából. Megzavarodva próbáltuk eldönteni, hogy milyen fajta szopás elé nézünk. Amikor a közeledő csónak oldalán feltűnt a "rendőrség" felirat, sejteni kezdtük, hogy deep throat lesz. De egyelőre nyugalmunkat megőrizve, az ”éjszaka meztelenül, nejlonzacskóval a kezében fürdőző fiúpár” tipikus álcáját öltöttük magunkra. A hajóból kiszóló vízirendőr néhány egyszerű keresztkérdéssel lerántotta rólunk az ártatlanság leplét, aztán megdöbbenésünkre felszólított, hogy azonnal másszunk ki a hajóra. Ekkor mangaszemekkel, szinte könyörögve bevallottam, hogy meztelenek vagyunk, amire rávágta, hogy egyikük sem buzi, nem fognak seggbe...ni, úgyhogy csak másszunk ki a hajóra serényen. Farkunkat a rendőrségi motorcsónakhoz dörzsölve kikászálódtunk, amit a két rendőr olyan fapofával nézett végig, mintha mi lennénk ma nyolcadik részeg, meztelen, zacsizós fiúpár, akit kiszednek a vízből.
Leültünk a hajó két oldalára. Gabika kisebbségi komplexusához híven fedezékként használta ruhás zsákját, míg én a vesztesek fölényes hanyagságával dőltem hátra az egyébként kényelmes párnázaton. A vallatás mindössze a "Ti mi a faszt csináltok itt?" kérdésből állt, amire mi azonnal bevallottunk mindent, majd hozzátettem, hogy elment tőle a kedvünk, visszaúsznánk szívesen a hajóra, vagy akárhová. Kis csönd után a minket kitessékelő vízőr az éjszakai fürdőzés veszélyeire kezdte felhívni a figyelmemet, majd kiderült, hogy kilenc fesztiválozót keresnek, akik Füredre indultak vizibiciklivel. Ezután fogvatartónk megkérdezte, hogy továbbra is ki akarunk-e menni. Mivel semmilyen jelentős változás nem történt a progressive house iránt érzett vonzalmamban, azt mondtam, hogy igen.Felbőgtek a motorok, a hajónk pedig elindult a part felé.  Ahogy közeledtünk, úgy pörögtek agyamban az emberi természet mocskának irodalmi ábrázolásai. Kerestem a csónakunk kegyetlen diktátorához legjobban illőt, de nem találtam megfelelő idézetet arra, aki képes meztelenül átadni az In-kalosoknak két faszit, akik belógni készültek az általuk védett fesztiválra. Elképzeltem, ahogy csupaszon végigvezetnek a parttól a bejáratig, jobb esetben csak kiröhögnek és megdobálnak, rosszabb esetben megvernek. Gabika ekkor már az ájulás szélén volt. Ahogy haladtunk a part felé, a kormányos kikapcsolta a motorokat és leoltotta a hajólámpát. Nyílván azért, hogy hosszabb legyen a szenvedésünk és nagyobb a meglepetés. Majd a parttól 30 méterre félrefordította a hajót és megálltunk. Ó bazdmeg, gondoltam, most még utoljára felhívja a jogkövető magatartásra a figyelmünket, aztán a vadállatok elé vet minket. Ehelyett annyit mondott, hogy ennél közelebb nem visz, mert akkor kiszúrnak minket. Balról ússzunk be, mert ott a bokroktól nem látnak a biztonságiak. A megdöbbenéstől csak egy idióta vigyorra futotta mindkettőnktől, majd beugrottunk, a többi már gyerekjáték volt. A parton két csaj mellet öltöztünk fel, akik előszőr perverz visziszőrnyeknek gondoltak minket, aztán a sztorink hallatán egyből belénk zúgtak. Zamárdi vízirendőröknek pedig elutaltam az egyszázalékomat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése