A hőn vágyott kertészkedés helyett, most olyan dolgokkal foglalkozom, amikkel nyáron eszembe nem jutna, pedig akkor is kellene.
Lomtalanítok…
Valahol olvastam, ha vásárolsz valamit, kettőt dobj ki helyette. Na, ez rám nem jellemző, én mindent elteszek, megőrzök emlékbe, vagy jó lesz az még valamire. És tényleg, nagyom sokszor, volt, hogy fel tudtam használni dolgokat és dicsértem magam, amiért nem dobtam ki azt a valamit. A gyerekek is hazahordják a felesleges holmijukat. Ezért aztán annyi cucc összegyűlt már, muszáj rendet tenni közöttük.
A mostani szanálásnál érdekes, rég látott tárgyakra is bukkantam. Mindent dobozokba gyűjtök és most előszedtem, átválogattam a kincseimet. Sok apróság megdobogtatta a szívem, a gyerekeim első tenyérlenyomata, a tejfogaik, saját kezükkel készített ajándékok, ezek csak nekem jelentenek sokat, soha nem válnék meg tőlük.
Nem tudom ki, hogy van vele, de a kozmetikumokat se szoktam kidobni, pedig van szavatossági idejük, hogy mennyi, a jó ég tudja….ezért szembesültem most, a beszáradt, kifogyott tégelyekkel, tubusokkal, száz éves parfümökkel, rúzsokkal.
Mostantól alkalmazom a szabályt, ha veszek egyet, kettőt kidobok.
Három zsák ruha ment, a vöröskereszt konténereibe, kidobáltam számtalan üres dobozt, amit meg kellett őrizni a garancia végett. A konyhai felszerelések között is akadt kidobni való, de ott is gyűjtögető vagyok és nehezen váltam meg az öreg, kopott lábasomtól, ami csak 15-20 éves lehetett:-)
Aztán ott vannak, az alig használt gyerekjátékok, azokat is eltettem, a leendő unokáknak, de lehet, mire unokáim lesznek, azt sem tudják, mit mire lehet használni, a 20 éves játékok közül.. Bár ahogy elnézem, jönnek vissza régi játékok, új köntösben és hát a lego, a mesekönyvek soha nem avulnak el.
Sorolhatnám még, mi mindentől megszabadultam, de a garázs még hátra van, a két kocsi már alig fér el.
Arra azért kíváncsi lennék, ki hogyan őrzi, vagy egyáltalán, megőrzi-e a régi, elműlt szerelmi ajándékokat, emlékeket?
Nekem csak egy szerelmem volt, aki leveleket írt nekem, azokat még aznap, hogy vége lett a kapcsolatnak, bőgés közben elégettem a kazánban. Elképzeltem magamat, ahogy állandóan zokogva olvasgatom és azt nem akartam. Egy ezüst gyűrű van még, amit tőle kaptam,azt nem volt szívem kidobni, de nem szeretek rá nézni sem. Férjem régi leveleit sem olvasom el soha, fáj, hogy elmúlt a fiatalság. Én szívem szerint kidobnám, de megbántanám vele. Nem tudom miért vagyok ilyen, de valahogy úgy vagyok vele,: "Nem lehet kétszer ugyan abba a folyóba lépni."
VálaszTörlésHa tovább léptem, nem szeretek visszanézni.