Nagyon gyorsan elteltek az ünnepek....és valahogy, most rövidebbnek tűnt, mint máskor.
Minden jól sikerült, együtt volt a család, hangosan, zajosan, ahogy szoktunk, de ez így is van jól, az lenne furcsa, ha nem így lenne:-))
Ha visszatekintek 2010 -re.... olyan volt amilyen....
De mint mindig, most is bizakodással, tervekkel várom az új évet. De mielőtt visszatérek a mindennapokba, várva, mikor jön már a tavasz, fontos családi eseményre készülünk, sok a tennivaló, úgy hogy a blog írás,most kissé háttérbe szorul.
Ez a szürke, hideg idő, kezd nagyon unalmassá válni, de az vigasztal, ez sem tarthat örökké és, hogy már hosszabbodnak a nappalok, látszik az alagút vége.-)))
Vagy lehet mégse olyan unalmas? Tegnap reggeli sztori, megint kintfelejtettem a kocsit a garázsból. Reggel, engedem ki a kutyákat, látom minden havas, a kocsit vakarhatom a hóból és még esik rendesen. Elindulok munkába, persze késéssel, szerencsére 5 percre van és amikor odaérek, csak nézek, mert a hónak még csak nyoma sincs.
Mondom mindenkinek, hogy nálunk havazik, mutatom az autót, mert nem akarják elhinni. jön egyik kolléga, kérdezi, mi van a kocsimmal, honnan jövök, a hegyekból?
Pedkeeeee !!!! ez csúcsszuper! - ezt a beírásod meg is mutatom a családtagjaimnak. Irom is, hogy miért. Kinéztem a lakásból a utcafelőli ablakon és esett a hó gyönyörűen és jó sűrűn. Megfordultam, hogy indulni kellene legalább a postaládáig elsöpörni. Söprü hátul a melléképületben. Hátramentem, ott meg szélcsend és nyugalom, hó meg sehol. Amikor elmeséltem azt hitték megbuggyantam :)
VálaszTörlésMost jót rötyögtem, hogy mégiscsak nekem voltigazam :))))
:-)))
VálaszTörlés