A múltkori posztomban azt írtam, már nem sok munka van a kertben. Hát ez nagy tévedés volt részemről, a kertben mindig van munka, addig, míg le nem esik a hó. Utána meg a hó lapátolás...
Még mindig jönnek a levelek a szomszédból, de most már elkezdtem hasznosítani, a fagyérzékeny növények takarására. A fügének kis házikót kerítettem nádból és odahordom a leveleket. Ha ez a védelem nem lesz neki elég, akkor fájó szívvel elbúcsúzunk egymástól. Szintén a télen fog vizsgázni túlélésből, a két kiültetett hibi is. Ők is leveleket kapnak a tövükre.
A gyümölcsfáim, eldobálták a levelüket és mivel az idén mindenféle betegség megtámadta őket, a biztonság kedvéért, kaptak egy lemosó permetezést. A permetezés, nem a kedvenc műveletem, sőt utálom, mert félek a vegyszerektől. Ilyenkor beöltözöm, nagy karimás kalap, védőszemüveg, maszk, kesztyű. Aki ilyenkor lát, azt gondolhatja, nem százas a nő.. de ez van...
Rengeteg vad árvácska kelt és megkezdték a virágzást. Ha nem lenne reggelente köd, azt gondolhatnánk itt a tavasz.
A kiskertben a téli saláták kikeltek, avarral takarom, de most még, félrehúztam róluk, nehogy berohadjanak.
Tavaly ilyenkor vettem két cserepes krizantént, csak az egyik maradt meg, kiültettem és még
csak most kezdett virágozni.
:-)
A munkát nem, de a cserepes virágaidat irigylem.
VálaszTörlésIlyen takarás után, remélem, hogy a fügéd megmarad.
A szív virágkoszorú ötletes.