Tegnap, korán reggel, munkába induláskor, szembesültem a ténnyel, nem tudok kimenni a kapun, mert nem működik az elektronika. Egyből megnéztem van-e villany, volt …. hát akkor fogalmam sincs, mi lehet, este még működött….
Jó. akkor jöjjön a mechanikus nyitás, de persze azzal se boldogultam, mert azt meg még soha nem vetettük be..
Kénytelen voltam L-t felkelteni, buherálás a szakadó esőben, fél óra után kiszabadultam, végre mehettem, még ha késve is dolgozni.
Persze itt még nincs vége a sztorinak. Délelőtt telefon a kapus embernek, mert így szerepel a telómban. A jó ember közli, már nem foglalkozik ezzel a dologgal, öreg ő már ehhez. De jó, mondom neki, valamit hozzunk azért össze, mert ők csinálták a rendszert, most kihez forduljak. Ráadásul nyitó is kellene, mert az nálunk fogyó eszköz és azt aztán, nem kapok máshol hozzá.
Végül is rendes volt, mert megígérte, hogy kijön.
Van úgy, hogy az ember azt érzi, a szakemberek szívességet tesznek azzal, ha megjavítják az elromlott dolgainkat, pedig aztán keményen megkérik az árát. Bár, mostanság egyre jobb a tapasztalatom e téren, igaz a család barátjától szoktam segítséget kérni, ő mindig megbíztató, korrekt embereket küld.
Délután meg is érkezett az emberem, de csak felmérte a dolgokat, nyitót nem hozott, de jelentkezik, ha minden megvan. Hiszek neki, mi mást tudok csinálni!
Hozzá kell tennem, ötvenes, jó karban levő a szaki. Ennyit arról, hogy ő már öreg a munkához. Ahhoz nem volt öreg, hogy csapja a szelet nekem, vagy lehet, ez is hozzátartozik a szolgáltatásához.
Most türelemmel várakozom, míg megérkezik ….
Még szerencse, a ki és bejárás addig is zavartalan.
No oké!
VálaszTörlésÉs mi lett a nóta vége?